Útkövetés

Bakancslista - maratoni célok.

50. születésnapomon egy maratoni távval fogok ünnepelni. Egészségesen, életem párjával kéz a kézben.

  • Home
    Home This is where you can find all the blog posts throughout the site.
  • Categories
    Categories Displays a list of categories from this blog.
  • Tags
    Tags Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Bloggers
    Bloggers Search for your favorite blogger from this site.
  • Team Blogs
    Team Blogs Find your favorite team blogs here.
  • Login
    Login Login form
Lisznyai Imre

Lisznyai Imre

Lisznyai Imre vagyok. 42 éves, könyveléssel foglalkozom. Három éve boldog házasságban élek Polyák Szilviával. Három fiút nevelünk együtt. Egymás múzsái vagyunk, büszke csodálattal figyeljük az egészséges életmódnak köszönhető változásokat egymáson. Tudjuk, hogy csak egymásnak, magunknak köszönhetjük, hogy az életünkben történő pozitív változásokért kellő akarattal vagyunk felvértezve. Külön köszönet Takács Hajninak, az Ő útmutatásai alapján és vigyázó tekintete mellett lépegetünk előre a helyes úton.

Posted by on in Imi

Aki már egyszer blog írásra adta a fejét az tudja, hogy a posztolás nem fenékig tejföl. Sokszor napokig ott lappang az emberben a következő bejegyzés "csírája", de a kellő inspiráció, az a bizonyos nagy betűs "INDIKÁTOR" szele nem akar megcsapni. Aztán beugrik valami, kitisztul a köd, s a maga természetes módján megindul a folyamat, aminek a végeredménye egy újabb poszt. A szeretteim, barátaim, sorstársaim biztatása sokat jelent, a motiváció eme formája az alap inspiráció. Visszagondolva az elejére, amikor megkért Hajni, hogy írjam le a gondolataimat, szinte naponta robbantak ki az általam fontosnak és megosztásra ítéltnek vélt gondolatok. Elkezdtem komolyan venni a dolgot, mert úgy éreztem a visszajelzésekből, hogy talán egy-két embernek hitet ad és motivációt jelent az Én lelki, szellemi és fizikai fejlődésemnek, "előzményeimnek" a története.

Lassan több, mint három hónapja, hogy ráléptem az általam helyesnek vélt testtudatos életforma útjára. Nem mondom, hogy állandó lendülettel vettem, veszem az akadályokat, de a cél, ami előttem lebeg mindig átsegített a nehézségeken. Belegondoltam, hogy  - minden ego és önzés nélkül - Magamon kívül kiknek köszönhetem, hogy eljutottam az utam eme szakaszáig.

Visszagondolva az elmúlt 42 évemre három fontos dolgot tudok kiemelni, s szerintem ha belegondolunk sokunknak hasonlóan áll össze a "kerek, egész".

Az SZMB. Szerelmek, mentorok, barátok. Itt kell elnézést kérnem egy barátomtól, hogy nyúlom a rövidítést, hiszen ez alapból sok embernek a Szögi Morgó Büfé rövidítését takarja, amely szintén jelentős szerepet játszott az életemben. 

Szerelmek.

A szerelmek, szerelmi és társas kapcsolatok az életem során jelentős szerepet töltöttek be. A felnőtté válás egyik elengedhetetlen feltétele volt számomra, hiszen egy bizonyos életkor után (35 év, későn, de nem túl későn) másképp láttam a történéseket, a melodrámákat, a brazil szappanopera szerű kapcsolatokat, a viharos szerelmeket, a tragédiaként megélt csalódásokat. A tapasztalatok helyén kezelésével sikerült elérnem azt amit. Magyarán mondva azért élek most boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban az életem szerelmével, mert megtanultam tisztelni, becsülni és szeretni azt, akit az élet oly kegyesen az utam további társaként jelölt ki.

Mentorok.

Ha meg kellene neveznem személyeket, akikről elfogultság nélkül merem állítani, hogy az életem jelenkori alakulásában fontos szerepet töltöttek, töltenek be az három személy.

Édesapámra mindig úgy tekintek mint a példaképem (mentorom), hiszen bárhogy is hozta a sors Ő mindig ott volt Nekem, nem ítélt el azokért a dolgokért, amiket elkövettem magam ellen. A sors fintora, hogy utoljára Én beszélhettem vele, s ha tudom, hogy az az utolsó, akkor biztosan meg kértem volna, hogy bocsásson meg Nekem, s megígértem volna Neki, hogy egyszer majd nagyon büszke lesz rám. Az Ő embertársakhoz való hozzáállását igyekszem tovább vinni. Azt amit elértem az utóbbi évek alatt az Ő vigyázó tekintete mellett tettem. Most a felhő szélén ülve azt hiszem mosolyog és nagyon büszke Rám. 

Drága életem párja és szívem egyetlen Királynője az akire szintén felnézek és az amit tesz a Családunkért, a kitartása, az akaratereje, a feltétlen szeretete példaértékű számomra. Az, hogy jókor találkoztunk, jó helyen az nem a véletlen műve. Nekünk találkozni kellett, nem hiába volt Mindkettőnknek "harcos" élete. Az élet a sok nehézségért így kompenzált. Nagyon szeretem, s tudom, hogy együtt fogjunk leélni az életünk hátra lévő részét. 

A harmadik személy akire mentorként tekintek az nem más, mint a kettlebell edzőm, Varga Tamás. Az amit a két hónap alatt kaptam és tapasztaltam azt nehéz szavakba önteni. A sport iránti szeretete és alázata, a másik ember tisztelete, az évek alatt megszerzett tapasztalatok, a tudás ami benne van az példaértékű számomra. Nem tudom honnan meríti az erőt, hogy edzésről-edzésre odafigyelve Mindenkire "felépít Minket", folyamatosan fenntartva az érdeklődésünket, a lelkesedésünket. Az a fejlődés amin keresztül megyünk a tanfolyam során a társaimmal előrevetíti, hogy a jövőben tovább folytassuk az elkezdett "munkát". Megszerettetni a sportot és életformává tenni nem egyszerű dolog. A kettlebell azt hiszem életem egyik legfontosabb döntése volt.

Barátok.

Bárhová is sodorja az élete az embert, vannak emberek, akikre mindig, mindenkor lehet számítani. Ha biztatni, támogatni kell, ha véleményt kell formálni, ha verbálisan "pofán kell csapni", vagy éppen meg kell inni egy-két sört. Ők a Barátok.

Voltak az életemnek nagyon nehéz szakaszai, amikor az önzetlen baráti segítség nélkül Senki és semmi lettem volna. Amikor a játékszenvedéllyel, a múlt polipjának visszahúzó csápjaival küzdöttem, harcoltam ott voltak mellettem, mögöttem. Ha kellett visszarántottak a szakadék széléről, ha kellett támogattak a vészterhes időkben. Önzetlenül, mindenféle hála és - sajnos néha - köszönet nélkül. Nélkülük sem tartanék ott, ahol most. A teljesség igénye nélkül Bangyi, Tugyi, Geri, Gyufa, Fűrész, Cula, Kis Don, Jhonny, Rozsé, Kecső Imi voltak azok, akik nem engedtek elveszni. Az Ő szavuk sokat jelent Nekem, s egy páran már kifejtették véleményüket az írásaimról, hiszen mögé látnak a szavaknak. Az Ő "kritikájuk" segítségével igyekszem fejlődni az írásaim során.

 

Egy valami biztos, fejlődöm minden értelemben. Az SZMB diszkrét bája övezi a fejlődésemet. Így is, úgy is.

 

Hits: 503
0

Posted by on in Imi

Voltunk már szerintem egy páran úgy, hogy néha napján eszünkbe jutnak olyan dolgok, amik anno régen negatív ingereket váltottak ki másokból, vagy éppen olyan események – gyerekkor, iskolaévek, felnőtté válás rögös útja – amelyek következményeivel tisztában voltunk. Ezek akár 20-30 évvel ezelőtt történt dolgok, mégis ha felrémlenek a régmúltból, akkor enyhe bizsergést érzünk gyomortájon, vagy akár szégyent és bűntudatot. Mondhatnánk, hogy ezek a dolgok nem osztanak és szoroznak a jelen helyzetünk alakulásában. Pedig igen. Az ok kézenfekvő, mégpedig nem más, minthogy a gondolkodásmódunk, a szellemi, lelki fejlődésünk szakaszai sorsszerűen egymásra épülnek, támogatják, elősegítik a további fejlődésünket. Persze csak akkor, ha hajlamosak vagyunk megérteni, elfogadni, hogy mi miért történt velünk, annak a tanulságai és emlékfoszlányai miként segítenek minket a helyes úton maradni. Legyen az az életmódunk, a sport, vagy a magánélet viharos és szélcsendes mozzanatai.

Lassan 10 hete, hogy változtattam az étkezési szokásaimon és 8 hete, hogy feliratkoztam az aktívan mozgást végző emberek jelképes listájára. Kialakult egy rendszeresség az életemben, egy olyan állandó folyamat, ami nélkül jelen állás szerint nem tudnám elképzelni a mindennapjaimat. Abszolút természetes, hogy egészségesen táplálkozom, heti három alkalommal eljárok kettlebellezni. 42 évesen vettem a fáradtságot, hogy tiszteljem és becsüljem a testem. Nagyon sanszos, hogy 70 éves koromban majd elmondhatom, hogy majdnem 30 éve kettlebellezem.

Anno régen miért nem, ha most igen?

Vajon, ha nem égetem két végén a gyertyát fiatalabb koromban, nem akartam volna mindenkinek megfelelni, vagy nem éltem volna meg tragédiának minden egyes kapcsolat elmúlását, mint ahogy igen, akkor vajon itt tartanék, ahol most?

Mennyi idő kell, hogy a régmúlt tanulságait fel tudjuk ismerni, azokat ösztönösen, tudat alatt használni tudjuk a mindennapjainkban?

Mikor jön el az az idő, amikor az emlékképeinket nem érezzük visszahúzó erőnek, a „sötét oldal” hívó szavának, csupán csak kísértő pillanatoknak, amelyek nem tudnak letéríteni a helyesnek vélt útról, mert nem hagyjuk.

Vajon helyes az az út, amin haladunk, megfelelő visszaigazolásokat kapunk az életünk alakulásában aktívan részt vevő emberektől?

Meddig nem késő elismerni, hogy nem szégyen segítséget kérni és elfogadni másoktól, olyan emberektől, akikben meg van a segítő szándék és a segítő szándékot akarat és elszántság formájában át tudják adni Nekünk?

Csupa olyan kérdés, amiket életében egyszer legalább fel tesz magának Mindenki.

Csak a magam tapasztalatait és érzéseit tudom ezzel kapcsolatosan megosztani, de azt gondolom, hogy bárki, aki hasonló kérdések és problémák kereszttüzében igyekszik, vagy igyekezett kitörni a langyos semmi és valami érzésének hatása alól, az legfőképp egy valaminek és valakinek köszönheti a változás szelének az érintését. Magának és a gondolkodásmódjának a megváltoztatásának.

Voltak időszakok az életemben, amikor nem voltam jó ember és hasznos társadalmi tag, igyekeztem mindenkinek megfelelni, igyekeztem mindent úgy megélni, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Filmszerűen, várva a nagy végkifejletekre. De nem jött a végkifejlet. Azaz jött, de nem úgy, ahogy egy romantikus leányregénybe meg van írva. Utólag visszagondolva hálás vagyok magamnak és azoknak az embereknek, akik akkor fontos szerepet játszottak az életemben. Nélkülük nem tartanék ott, ahol.

Persze az is egy fontos szempont, hogy akiket akkor megbántottam, azok hogyan viszonyulnak hozzám. A „lerágott csont”, miszerint az idő mindent megold nem teljesen igaz. Van akinél eltelik 10 éve, ami után először csak „lájkol” egy képedet a mostani életedből, azután kapsz egy üzenetet a születésnapodon. Van, akitől ezt soha nem várhatod el, mert olyan sebet ütöttél a lelkén, amit ugyan elfedik a jelen kor boldog pillanatai, de mélyen alatta ott van az a seb, ami nem gyógyul be soha.

Érdemes-e ezen rágódni egész életedben. Nem érdemes.  Maradnak a tanulságok, amik segítenek, fogják a kezed, de nem emésztenek el. Mert megváltozott az évek alatt a gondolkodásmódod, az életed fonala megy tovább, történnek Veled jó dolgok, pozitív ingerek érnek. Felnőttél, felnőttem.

Azt hiszem ez sosem késő, csak jókor légy jó helyen, s ismerd fel, hogy az a bizonyos hely jó.

Hits: 562
0

Posted by on in Imi

10 napja, hogy nem írtam egy postot sem. Megmondom őszintén, már nagyon hiányzott. Lehet, hogy önző dolognak hangzik, de ez a "blogolós" dolog legfőképp a saját "írói" ambícióim kiteljesedése okozta öröm miatt fontos nekem. Persze, ha más, laikus olvasó számára érezni lehet benne az elszántságot, az életmód váltás okozta sikerélményt, az a tényleges hab a tortán. 

Aki a vállalkozói társadalom tagja volt, van, lesz, illetve könyvelőként keresi a kenyerét az tudja, hogy a negyedévet követő 20. nap maga a bolondok háza. Jobb esetben időben, havonta akár több alkalommal is megkapod a könyvelési anyagot, nem kell kapkodnod a bevallási határidők betartása miatt. Természetesen nem ez a jellemző, a kedves ügyfelek hajlamosak a számlákat az áfa bevallás leadása előtti napokban átadni. Ha 20-30 ügyféllel foglalkozol, úgy, hogy egyedül, alkalmazott nélkül végzed a munkád....hát nem egyszerű. Az, hogy egyedül dolgozom már egy régóta bevált és működő rendszer, mégis sokszor ilyenkor a bevallási határidők előtti napokban, órákban anno régen elkapott az idegbaj. Ha nem csalnak az emlékeim, akkor még az előző negyedéves időszak végén is ez volt a helyzet. De most valami más volt.

Igaz, hogy a munka mennyisége nem változott, az ügyfelek naprakészségének a hiánya ismét felütötte a fejét, de a munkához való hozzáállásom, a kitartás, aktivitás, energikusság terén jelentős változások történtek.

Azzal, hogy lassan hat hete megváltoztattam az étkezési szokásaimat, illetve elkezdtem rendszeresen sportolni, a dolgok kezdik megtalálni a helyüket az életemben. A reggeli megfelelő szénhidrát beviteltől nincs "idegbaj" a munkám területén, a nap további időszakában betartott étkezések (tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora) pedig megadják az egész napi ritmust, a megfelelő energiát az egész napos munkához, koncentrációhoz. Néha nem értem, hogy eddig miért nem így gondolkodtam, miért vártam meg a súlyfelesleg és mozgáshiány okozta szívroham jellegű görcsök okozta sokkot. 

A mostani áfa bevallási időszak alatt nem éreztem, hogy "jaj istenem, hogy leszek kész". Sokkal inkább a nyugodtság jellemezte a munkámat, a stressz helyzetek zöme, ami eddig fel-felütötte a fejét, most nem volt meghatározó. Kellő kiegyensúlyozottság, kellő koncentrációval párosítva (szinte) verhetetlen páros.

Természetesen az étrend megváltoztatása mellett nagyon fontos lett az életemben a rendszeres testmozgás. Most így hat hét elteltével tisztábban látom és érzem azokat a változásokat, amin a kettlebellnek köszönhetően átmentem. A legfontosabb az, hogy ösztönösen figyelek a mozgásom koordinációjára, korrekciójára. A heti három edzés, valamint az itthon elvégzett gyakorlatok az életem részévé váltak. A kettlebell lényegét épp abban látom, hogy a testünket tudatosan fejlesztjük, azért, hogy minél tovább tudjuk majd használni. Amit elveszünk Tőle, azt vissza is adjuk. Ennek a mozgásformációnak nem elsődleges célja az erőnlét fejlesztése, de közvetetten a végeredmény tulajdonképpen ez. Olyan helyeken érzem, hogy változik a testem, amit eddig nem is gondoltam. Erősödöm, izmosodom, de a legfontosabb, hogy a kitartásom, önbizalmam az eget veri. Stabilan 87-88 kg vagyok, a tartásom, mozgásom fejlődik, a kettlebell gyakorlatok elvégzése során folyamatosan feszegetem a határaimat. A fejlődés szemmel látható, a súlyokon, valamint a ruhákon feltüntetett  számok nem hazudnak.  Ha valaki még nem tudta eldönteni, hogy mit szeretne kipróbálni mozgás, vagy sport célokra, annak csak ajánlani tudom a kettlebellt. Egy életre szóló élmény. 

Természetesen a legfontosabb visszajelzés életem párjának a mosolya, elismerő szavai. Ma van három éve, hogy összekötöttünk az életünket. Minden nap egyre jobban szeretem, s tudom, hogy Ő is viszont szeret Engem. A megfelelő időben találkoztunk, tudjuk, akarjuk egymást tisztelni, becsülni, szeretni ösztönösen, szívből jövően. 

Boldog és kiegyensúlyozott vagyok.

Kell ennél több?

Hits: 391
0

Posted by on in Imi

Örömteli, ha az írásaimat a családom, barátaim és az "életmódváltók" olvassák, egy-egy megosztással segítik az "ige" terjedését. Nem kevésbé fontos a véleménynyilvánítás, a laikus vagy a kellő tapasztalattal és gyakorlattal felvértezett ember építő jellegű tanácsa, hozzászólása. Az amiről ez az egész szól kimeríthetetlen forrása az írásnak, még úgy is, hogy 5-6 hét alatt a tapasztalati írás nem olyan egyszerű, hiszen a jelenleg zajló folyamatokat meg kell élni, megérteni, s hasznos információk halmazává gyúrni, úgy, hogy a blog olvasóinak az érdeklődése megmaradjon. Azok az emberek, akiknek a szava számomra hitelt érdemlő, igyekeznek segíteni a tapasztalataim tényszerű, ugyanakkor érdekfeszítő meg- és leírását. Eddigi blog bejegyzéseim, valamint az azzal kapcsolatos segítő jellegű információk alapján egy-két dologgal kapcsolatosan szeretném a gondolataimat kifejteni.

1. Bűntudat és ajándék.

Az életmód és az étrend változás nem éppen zökkenőmentes folyamat. Van napok, vagy éppen csak pillanatok, amikor visszavágyunk a régi életünk bizonyos elemeire. Legyen az éppen egy szelet csokoládé, vagy egy tartalmasabb, nem a megtervezett étrendünkbe illő étel, esetleg valamilyen alkohol féleség. Hajlamosak vagyunk ilyenkor erős bűntudatot érezni, azon agyalni, hogy megcsaltuk az addig betartott étrendünket, tartva a másnap reggeli "mérlegszörny" számaitól. Hagy így fogyasszuk el a bűnösnek hitt dolgokat, akkor biztosan rosszul fogjuk érezni magunkat a másnap reggeli mérlegelés során. Pedig ott van a nagyon vékony határvonal másik oldalán az ajándékozás érzése. Megajándékozzuk magunkat a kialakított rendszerünk betartásáért, tudjuk, hogy az ajándékozás érzése még nem jelenti azt, hogy feladtuk az addigi elveinket. Csupán meglepjük magunkat egy jól eső érzéssel csoki, étel, vagy alkohol, stb. formájában, miközben tudjuk, hogy a következő napokban tovább tartva az addig életmódunk elemeit az "ajándékozás" számokban mérhető változást nem fog okozni. Azt gondolom valahol ez is benne van a "félig tele, félig üres" érzésben.

2. Mi az amit eszel?

Mi, akik elhatároztuk, hogy változtatunk az életünkön, jelentős részben Hajninak köszönhetjük a "szakmai" támogatást. A fáradtságos munkával és tanulással szerzett tapasztalatai alapján személyre szabottan tud Nekünk segíteni, meghagyva a lehetőséget, hogy ezután is azt együk, amit szerettünk, csak másképp. Az egész napra lebontva, a szervezetünk napi igényének megfelelően étkezem, kapom a segítséget ezzel kapcsolatosan. Ezért van az, hogy véletlenül sem szeretném azzal növelni a blogbejegyzéseim számát, hogy mikor, mennyit és mit eszem, illetve az elfogyasztott ételeket hogyan készítem el. Egyrészt a fentiekre tekintettel nem mennék bele az étkezés részletekbe menő ismertetésébe, másrészt pedig ez egy Embernek a munkája és hivatása, amivel kapcsolatosan még véletlenül sem óhajtok a "hitelrontás" bűnébe esni. Csak ajánlani tudom minden egyes ismerősömnek, aki kacérkodik az életmódváltás gondolatával, hogy vegye fel a kapcsolatot Hajnival. Egy életre szóló élmény. Részemről az Ő munkájának és hivatásának a tisztelete és becsülete alap. Ő az Én életmód mentorom, mint ahogy a sportban egy nagyon jó barátom, "kettlebell mentorom" Krisztián, aki külhonban igyekszik megszeretettni a kettlebellt, mint mozgásformát.

3. A mozgás hatalma.

Az életmódváltás sikere 80%-ban étkezés és 20%-ban a mozgás függvénye. A megfelelő étrendhez személyre szabottan megtalálni az ideális mozgást, sportot nem egyszerű feladat. A kezdeti lelkesedés után kiderülhet, hogy nem megfelelően választottunk. Alapos utánajárással azért ennek az esélye a minimálisra redukálható. Mint már annyiszor leírtam számomra az ideális mozgás és sport megtalálása a barátaimnak volt köszönhető. Mint az életmódváltás ez is egy életre szóló élmény. Nem tudok olyan dolgot, vagy feladatot mondani a kettlebellel kapcsolatosan, ami negatív érzéseket váltott volna ki belőlem. Nyilván ez nagyban függ az edző, instruktor személyétől is. Az a tesi és lelki fejlődés, amin keresztül a négy hét alatt átmentem, az egy csoda kategória számomra. A heti három edzés mellett a mindennapi tevékenységeim során oda figyelek ösztönösen a mozgásom koordinációjára. A tanult nyújtó, mozgáskoordinációs és korrekciós gyakorlatokat igyekszem hasznosítani. A változások a régi életemhez képest látványosak. A kitartásom és teherbírásom megnőtt, az izomzatom pedig folyamatosan fejlődik. A testsúlycsökkenés mértéke lelassult az izomzat növekedése miatt, de ez egy természetes folyamat a tapasztalt barátaim szerint. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy életem része lett a család, megfelelő étrend mellett a kettlebell. Csak ajánlani tudom Mindenkinek. A három hónapos tanfolyamnak decemberben vége, de csak a tanfolyamnak. A cigarettáról könnyebb volt leszokni, mint a kettlebell bármilyen formában történő folytatásáról, pedig azt mondják az sem egyszerű.

Lassan pedig indul a bakancslista hadművelet megalapozása, elvégre hamarosan (8 év) jön a tervezett maratoni táv.

Hits: 433
0

Posted by on in Imi

 

"- Mondd el, hogyan halt meg."

"- Azt mondom el, hogyan élt"

Az egyik kedven filmem az Utolsó szamuráj. s nem csak Sergio Leone stílusjegyei miatt. Az a szellemi és lelki jellemfejlődés, amit átmegy Algren kapitány az példa és ösztönzés lehet azon emberek számára, akik az optimizmus és pesszimizmus vékony határvonalát nem tudják átlépni. Nem mondom, hogy minden, de nagyon sok dolog azon múlik az életünkben, hogy mire koncentrálunk. Mennyire tudunk túl lépni a saját árnyékunkon, vagy éppen mennyire nem tudunk azonosulni a jobb élet reményével. Sok ember él a langyosnak mondott és hitt "semmi" közepén, ez a legkényelmesebb, hiszen nem túl "hideg", s nem túl "meleg". 

Amikor elhatározzuk, hogy változtatunk az életünkön, az addig felhalmozott és cipelt terhek, sérelmek, munkahelyi és magánéleti problémák nem múlnak el egyik pillanatról a másikra. Lehet az önsajnálat egyre mélyülő gödrében elmerülni, addig amíg teljesen el nem nyel az addig életünk. Lehet úgy visszatekinteni, hogy lassan, de biztosan csak a jövőre nézve fontos tanulságokat szűrjük le, beleépítve az új életünk mindennapjaiba. Vannak sokan, akik soha nem tanulnak a múlt hibáiból, nem tudnak és nem akarnak átlépni azokon. Vagy megerősítenek a megoldandó feladatok Minket, vagy nem nézünk szembe a bajokkal, hátha akkor azok nem is léteznek.

Az a fajta ember vagyok, akkor későn lépett a felnőtté válás útjára. Ahhoz, hogy ez megtörténjen fontos döntéseket kellett hoznom az életem bizonyos szakaszaiban. Megtapasztaltam milyen az amikor az ember magasan van, megtehet mindent, hatalmat érez a kezében, s azzal nem tud mit kezdeni. Voltam olyan mélyen, amit nem kívánok senkinek, sok embert bántottam, még úgy is, hogy igyekeztem Mindenkinek megfelelni. Egy valakivel nem törődtem két végén égetve a gyertyát, saját magammal. 36 éves koromban az "utolsó órában" eldöntöttem, hogy elhagyom azt a közeget, ami vissza-vissza rángatott, nem engedett a saját utamat járni. Új életet kezdtem egy teljesen új helyen. Megfogadtam, hogy arra fogok törekedni, azért szeressenek és fogadjanak el ami vagyok, aki vagyok. Sosem felejtem és felejtettem el a múltban történt dolgokat, rossz döntéseket, a konzekvenciák elkísérnek még nagyon sokáig. Épp ezek a tanulságok erősítik a jellemem. Egy táskával és egy félig bebútorozott szobával kezdtem az új életem egy Alapítványnál. Ez 7 évvel ezelőtt volt. A 7 év alatt kellő kitartással és alázattal eljutottam odáig, hogy vagy egy családom, három nevelt, de édesként szeretett fiú, egy gyönyörű feleség, egy majdnem saját ház, nem utolsó sorban pedig egy kielégítőnek mondható kapcsolat a vér szerinti fiammal. Emellett megbecsülnek, elismerik a munkámat. Jó úton vagyok afelé, hogy hasznos tagja legyek a társadalomnak. Meg volt a lehetőségem, hogy a nagy semmi közepén, török ülésben várjam a sült galambot, vagy a megváltó végkifejletet happy end nélkül. De nem kívántam élni ezzel a kényelmes lehetőséggel. Minden ember életében van szerintem egy útelágazás a sok közül, ahol a jó utat válassza. Mindig van egy jó út, egy jó döntés, egy szimpla választási lehetőség. Csak tudni kell, érezni kell a lehetőség "ízét". Érezni, hogy valaki megfogja a kezünk és kiemel a nyakig érő, fojtogató közegből.

Sokadszor is csak ismételni tudom magam, hogy szerencsés ember vagyok, mert tudtam élni a lehetőséggel, amit az élettől kaptam, s soha nem felejtem, hogy lehetett volna másképp is. A pohár régen félig üres volt, most félig tele. 

 

Hits: 406
0

Posted by on in Imi

Sokat gondolkoztam azon, vajon elég-e az elszántságunk mindenféle külső támogatás nélkül ahhoz, hogy véghez vigyük a saját kis forradalmunkat. A napi harc a kilók, a gyorséttermi kaják, vészhelyzet esetére bespájzolt szénhidrát bobmák ellen pozitív visszacsatolás nélkül hamar átcsaphat feladásba, a régi "életünk" hiányába. A családunk közömbössége, ironikus megjegyzései ideje korán gátat szabhat az életmódunk gyökeres megváltozásába vetett hitünknek. Legjobb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység, szokták mondani. Sajnos nem tudom, hogy ebből melyik a rosszabb. A káröröm, amiért szenvedünk a mérleg számbéli fölényétől, vagy az emberek irigysége, ami a közönyben, vagy rossz indulatú megjegyzésekben ölt formát.

Ezzel nagyon nehéz lehet megküzdeni. Azért mondom, hogy lehet, mert Nekem van olyan szerencsém, hogy mindenki támogat, biztat a környezetemben, büszkék az elért eredményeimre. Ha valakinek a biztató légkör hiánya van csak, annak nehéz megtalálni a pozitívumokat az életmód váltással járó lemondásokban, örülni annak, hogy már megint 2 kg-mal kevesebbet mutat a mérleg. A türelmetlenség a testünkkel szemben a lelkünknek sem tesz jót, egyenes út vezet a feladáshoz, a régi életünk folytatásához. Pedig nagyon kevésre van szükségünk, egy-két elismerő szóra, biztató pozitív megnyilvánulásra, támogatásra. Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy kezdjen magával "valamit", de ha már nincs meg hozzá a kellő elszántság, akkor legalább tartsuk tiszteletben mások elhatározását. Amikor a bakancslistámra felkerült a a maratoni táv lefutása, volt egy-két ember, aki váltig állította: kizárt dolog, hogy Én bármikor is lefussak nemhogy 42 km-t, hanem egy félmaratoni távot. Erre mondta egy okos ember, hogy nem az számít mit mondanak, hanem az számít, aki mondja. Akinek adok a szavára, elismerem a teljesítményeit, azok támogatnak, s biztatnak a céljaim megvalósításában. Már ezért sem mondok le a céljaim megvalósításáról. Mindent magáért csinál az ember, de ha közben fogják a kezét, akkor minden teher kellemes.

Valami hasonló játszódik le a kettlebell edzéseken is. Ha nem támogatnánk egymást, mint egy csapat edzésről-edzésre, akkor számottevő fejlődés nélkül simán csak sportolgatnánk egy kicsit, semmi több. A kettlebelles családom minden tagja ezzel szemben fejlődni akar, ki szeretné tolni a saját határait, az erőnlét fejlesztésén kívül a lelket erősíteni, a kitartást megsokszorozni. A legfontosabb cél pedig, hogy a tanfolyam után immár új emberként folytatni az eddig megkezdett munkát, tökéletesíteni a saját swingünket (kettlbell gyakorlat). Addig még igen rögös az út, minden edzés után úgy indulok haza a rolleremmel, hogy ismét sikerült a korlátaimat kitolni. A testünk folyamatosan szokja a fokozott terhelést, köszönhető ez az instruktorunknak. Az edzések egyik látványos eredménye pedig nem más, minthogy az erőnlétem fejlődik, az izomzatom erősödik, a testem tudatosan építi fel magát a jobb eredmények elérése érdekében. Az, hogy lassabban mennek le a kilók, mint az életmód váltás elején? Ez is egy eredmény. Nem vagyok, nem lehetek türelmetlen magammal szemben. Tudom, hogy jó úton járok, s ehhez minden segítséget megkapok. Szerencsés ember vagyok.

Hits: 271

Posted by on in Imi

Sosem vágytam a BMW kulcsot az újukon pörgető, egyenesen arányos kar mérettel és intelligencia hányadossal rendelkező, tükör és szteroid függő emberek közé izmot és arcot növeszteni. A hozzám hasonló, gyenge fizikummal megáldott és a hosszú évek mozgás hiányát bepótolni vágyó ember nem vágyik önbizalom csökkentő közegre, nem hiányzik, hogy elmenjen a kedved a mozgás, sport elkezdésétől, még mielőtt megjött volna. 

A feleségem Szilvi, valamint a három közösen nevelt fiú egyaránt sportol, egymást támogatjuk teljes mellszélességgel, s büszkék vagyunk egymás sikereire. Ezért is volt fontos "valamit" kezdeni magammal, nem cél a kellő mennyiségű és méretű császárszalonna felhalmozása a kockahas köré. Az ezzel járó nulla erőnlétről nem is beszélve.

A rollerezést hab jellegű dolognak szerettem volna a tortán, a tortával kapcsolatosan viszont teljes volt a tanácstalanság.

Két barátom már évek óta a Kettlebellel foglalkozik, instruktori minőségben. Ez valami olyasmi lehet, mint az edző bá, mester, sensei. Ők ajánlották, hogy ha mozogni szeretnék, akkor válasszam a kettelbelt, nem fogom megbánni. Itt, Szegeden épp indult egy három hónapos kezdő tanfolyam. Az első telefonos érdeklődés, beszélgetés Tamással, az oktatóval meggyőzött, hogy a tanfolyamon a helyem.

Az első edzést vegyes kíváncsisággal és izgalommal vártam. Legalább 50 sorstársam volt kíváncsi az első nyílt edzésre.

A "szentbeszéd" Tamás részéről nyílt, egyenes volt. A cél amit kitűzött elénk nem volt más, minthogy 3 hónap elteltével kellő alapokkal rendelkezzünk az egészségünk, erőnlétünk megőrzése érdekében. Mindenki egyenlő esélyekkel, és előélettel érkezett meg a változások kapujába. A jelen civilizált emberének sajátosságai (görnyedt hát, munkahelyi stressz, az eddigi eltöltött földi évek aktív semmittevése) nem múlnak el nyomtalanul. A kettlebell segítségével megtanuljuk a helyes mozgás, és légzés koordinációt, a beszűkült testi adottságaink (csípő, hát, mély izmok) újraélesztése.

Nem tudok a kettlebellről elfogultság nélkül beszélni, hiszen valami olyat hozott az életembe, ami nélkül ma már nem tudnám elképzelni az életem.

Heti háromszori alkalommal 1 órás mozgás - nyújtás, bemelegítés, különböző gyakorlatok a kettlebell súllyal. a mozgásunk folyamatos korrekciója, a helyes légzés használat, megfelelő lazítás - aminek nem sportértéke van, hanem élettani. Ez az edzőnk sportfilozófiájának egyik sarkalatos pontja, amivel teljes mértékben tudunk azonosulni.

A 4. hétnek nekifutva egyre jobb erőnlétnek örvendek, a Hajni által összeállított, s a feleségem által elkészített ételekkel összhangban a jelen állapot szerint 9 kg-al kevesebb terhet cipelek és viselek magamon. Az idejére sem emlékszem, hogy mikor voltam 88 kg alatt. Az pedig, hogy az életem párja és értelme minden pillantásával jelzi, hogy amit csinálok, annak szemmel látható nyoma van, na az az igazán mértékadó és inspiráció.

A családias légkör, egymás támogatása és segítése nagyon fontos az edzéseken. Nincs egymás lenézése, lesajnálása, ami a mai világban nem elhanyagolható tény.

A hetek múlásával edzésről-edzésre érzem, hogy a saját határaim és korlátaim folyamatosan tolódnak a jó irány felé. Büszke vagyok arra, hogy egy ilyen társaság tagja lehetek, mint a kettlebellesek. Az edző személye, Varga Tamás pedig garancia arra, hogy a tanfolyam után folytassam ezt a fajta testmozgást, erőnlét fejlesztés, hiszen nagy céljaim vannak a jövőben.

Az 50. születésnapomat egy maraton lefutásával szeretném, fogom ünnepelni.

 

Hits: 391

Posted by on in Imi

A reggeli izomláz érdekes dolog. Feltételezhető, hogy nem alvás közben szedted össze, tehát valószínűsíthető, hogy egy-két nappal ezelőtt az elhatározások testet öltöttek egy edző formájában. Hajni szerint (lájk) az életmódváltás, egészségmegőrzés 80% étrendváltozás, 20% mozgás és hasonló "állatfajták". Az étkezés megreformálása sok embernél egy újabb kifogásra adhat okot, hogy miért ne kezdjünk bele. Mert nagyon drága. Ez természetesen nem igaz. Mi három fiú gyermeket nevelünk közösen, s az étrend változtatás ellenére nem költünk többet kajára. Ugyanúgy vásároljuk meg a hétvégén a következő hétre való kaját, mint azelőtt, csak más aspektusokból. Ebből jön a következő kifogás, miszerint nincs idő a napi öt étkezésre, drága az étrend összeállítása, bla..bla..bla. Azzal, hogy el kezdtem a megfelelő mennyiségű szénhidrát bevitelt reggelire a minimálisra csökkentek a stresszes pillanatok az életemben, másképp kezelem a munkával kapcsolatos kihívásokat, megoldandó feladatokat. Nem gondoltam, hogy ez ilyen egyszerű. Ha a szervezetem kiegyensúlyozott, akkor Én is az vagyok. Skizofrén jelzővel élve a köztünk lévő (Én és a testem) harmónia 80%-ával megvolnánk, már csak a maradék 20%-ot kellett hozzá tennem.

Az első lökést egy sportáruházban történt családi kiruccanás adta. Itt szinte minden sporteszköz kipróbálható, nem csak a gyerekeknek, hanem Nekünk, felnőtt testbe szorult gyerekeknek is. Amikor a Nejem elkezdte az életmódváltást vásároltunk itthonra egy futópadot, most pedig a gyerekeknek szerettünk volna örömet okozni egy-két sportszerrel, amire talán nem is tudták, hogy vágynak. Több órás bolti őrülködés után így sikerült szert tenni egy utcai szörf jellegű deszkára, görkorcsolyára, s Nekem egy rollerre. Ennek örömére úgy döntöttem, hogy a hazafelé vezető utat rollerrel fogom megtenni. Elsőre az a 8 km semmi, gondoltam. Kb. 1 km után éltem a gyanúval, hogy kicsit nagyobb kihívással nézek szembe, mint az irodai munka és a városi séta. A kellemes jól eső fáradtság mellett a legnagyobb élmény a kihívás teljesítése volt, a saját határaim feszegetése, azok kitolása. Szerelem volt első látásra. Ha tehetem azóta is ezzel járok boltba, ügyeket intézni a városba és edzésre.

Az edzés...az egy másik történet.

Még valami fontos. Lehetőséget kaptam az elejétől, ha betartok mindent, akkor a hétvégén megjutalmazhatom magam egy sörrel, vagy egy pohár borral. Az első hétvégén tökfőzelék formájában, a második héten pedig fasírt formájában éltem a jutalommal. Azóta nincs szükségem a hétvégi "jutalmakra". Annál nagyobb jutalom nincs, amikor az életed párja a szemmel látható változásokat csillogó szemmel és büszkeséggel teli mosollyal nyugtázza. :)

Hits: 298

Posted by on in Imi

Sziasztok!

Beleestem a kezdő blog írók hibájába, miszerint mentés nélkül igyekeztem ülni a babérjaimon. A végeredmény: nosza rajta még egyszer.

Lisznyai Imre vagyok, 42 éves, ha jól emlékszem pöttyös labda volt a jelem az óvodában. Hat héttel ezelőtt találkoztam Takács Hajnival, ami az életem egyik legjobb döntése volt, azután, hogy három éve kimondtam a boldogító igent. Könyvelőként dolgozom, annak minden előnyével és hátrányával. Ülőmunkát végzek, kevés mozgással, rendszertelen táplálkozással és kellő mennyiségű stresszel felvértezve. A végeredmény nem igazán csábító így utólag visszagondolva. 15-20 kg súlyfelesleg, minimális erőnlét és túlspirázott idegbaj. Amikor esténként a szőnyegen fetrengsz a hát és izomgörcstől szenvedve az nem kellemes dolog, főleg, hogy az életed párja tehetetlenül szemléli, ahogy tönkre vágod az egészséged. Valami kifogás mindig akad, hogy miért nem változtatsz azon, ami nyilvánvaló, hogy nem a helyes irányba tartasz ha szeretnél leélni még sok-sok évet az életed párjával, látni, ahogy a fiúk kirepülnek a fészekből, a térdeden lovagló unokákról nem beszélve. Nekem a múzsám a változtatáshoz a feleségem volt. Ő már két héttel korábban változtatott az étrendjén Hajni segítségével és útmutatásával. Megbeszélt Nekem egy találkozót. A kellemes meglepetés és jó értelemben vett csalódás a figyelem volt. A figyelem a személyem iránt, aziránt, hogy mi az, amit az étkezéseim során fogyasztok, az alapján összeállítva a jövőbeni étrendemet. Nem volt kendővel letakart varázsgömb, csupán a kellő tapasztalatokkal és gyakorlattal felvértezett ember.

A szombati kezdő mérlegelés előtti estén úgy döntöttem, hogy nem hagyom ebek harmincadjára a citromos söröket és szendvicsnek valókat a hűtőben.

A kezdő súly 96,6 kg volt. Mivel tapasztalati ember vagyok, ezért két nappal az első mérlegelés után ismét ráálltam a mérlegre. Nulla mozgással, betartva az étrendet 2 kg-al kevesebbet nyomtam. Az étrend váltás egy olyan embernek, aki eddig sosem reggelizett, későn ebédelt, majd nagyon későn vacsorázott (6-7 szendvicsnek nevezett kalória és szénhidrát bomba), annak merőben új a napi öt étkezés, nem beszélve a kellő mennyiségű folyadék beviteléről. A két nap alatt számokban mérhető változás csak megerősített abban, hogy jó úton haladok afelé, hogy alapokban megváltoztassam az életem. Az akarattal innentől kezdve nem volt gond. Biztató kezdet...:)

Hits: 245