Szuper edzés volt a tegnapi. Persze azért Andi hiányzott, néha kimenthetett volna minket veszedelmes Hajni karmai közül:) Sokszor pihenő nélkül nyomtuk egymás után a köröket és csak mikor kiesett a tüdőm a számon, akkor jöttem rá, hogy azért, mert nem pihentünk:)Szóval kemény volt, de nagyon jó hangulatban telt.
Hajni is csinálta velünk a gyakorlatokat, ami mégjobban inspirált. A futásnál az enyém volt a középső gép, a két oldalamon Enikő és Hajni versenyt futottak egymással, hát tiszta ciki volt sétálgatni közöttük. Úgyhogy pulzusszám ide vagy oda én is futásnak eredtem. Persze én nem bírtam addig, mint ők, na meg a 10ezer lépésszám volt a fő cél és én jóval előrrébb tartottam kivételesen, mint ők, úgyhogy hagytam, hogy utolérjenek ;)Olyan volt az egész, mint valami barinős csibefutam. Persze nem a tempó, Hajni úgy fut, mint a nyúl. Enikő meg, mint a Duracell nyúl:) Szerintem a két órás edzés után simán kezdte volna előlről az egészet. Tiszta fanatikus a csaj. Honnan van benne ennyi erő, mikor alig alszik, frankón nem értem.
És akkor az edzés végén jött a jutalomfalat, amit Hajni készített nekünk. Annyira jól esett a lelkemnek:)Tündér egy nő!
Andi és Hajni szerint sokkal többnek látszik a változás,mint amennyit a számok mutatnak. Hát nem tudom, de mindenesetre egyre energikusabban törünk előre. Lassan vége a programnak, amit kicsit sajnálok, tényleg olyan baráti lett már a viszonyunk Hajnival és Andival, hogy hiányozni fognak a közös edzések meg a telefonos-messengeres lelkifröccsök. Ahogy ismerem magam még egy-két fogyicsoportba biztos benevezek:) Bár azért most már számolom vissza a perceket az almáspitéig:))De egy-két szelet után megy minden tovább a helyes úton,  hisz a cél lebeg a szemem előtt:)

Tegnap Enikő nem tudott jönni edzeni, viszont Hajni eljött és ő is nyomta velem. Most legalább látta mitől szoktunk úgy kipurcanni:) Jó érzés volt látni, hogy ő is kipurcant, pedig jóval edzettebb nálam:) Magamon viszont észrevettem, hogy jobban bírom, mint az első alkalmakkor. Kivéve a kitörés. Egyszerűen nem tudom szabályosan megcsinálni. Nincs egyensúly érzékem, fel akarok borulni. Hajni olyan könnyedén csinálja. Nem értem nekem miért nem megy. Az igazsághoz tartozik, hogy biciklizni is pár éve tanultam meg, de most sem mernék úttesten tekerni, vagy gyereket magam mögém rakni...Gyerekkoromban kaptam ugyan biciklit, apukám párszor elindult, hogy megtanít, de mindig visítottam, mikor el akart engedni, így aztán feladtuk. Szóval igen harminc akárhány éves fejjel tanultam meg biciklizni, mert szerettem volna közös családi bringázásokat. Közben aztán újabb családtag érkezett,  aki még egy ideig nem fog tudni egyedül tekerni, úgyhogy a közös biciklizés megint pár évre elnapolva:) De nem adom fel:) Holnap Andi nem tud jönni edzeni, de Hajnival és Enikővel megyünk, alig várom.
Az evészet változik, ettől a héttől kezdve nem kapunk étrendet, hanem Hajni ellenőrzése mellett ehetjük azt, amit a család. Persze figyelve a szabályokra és a mennyiségekre. Rögtön az első nap kirúgtam a hámból:) Ebédre brassói volt,uzsira pedig gesztenyepüré:)Bűntudatom is volt miatta, így a vacsinál szigorúbb voltam,sajtos csirkemell volt sült zöldségekkel, egy korábbi étrend receptje alapján. Holnap nem állok mérlegre:) Azért nem akarok visszaélni a helyzettel, nem fogok rendszert csinálni az ilyen kihágásokból, hiszen még mindig van kb 10 kilo a kitűzött célig. Néha úgy érzem sosem fog ez nekem sikerülni. Ahogy lelassult a fogyás tempója úgy egyre nehezebb elhinni, hogy egyszer elérem az álomsúlyt. Olyan távolinak tűnik. Persze ez már az a 10 kilo, ami nem pikkpakk ugrott fel rám, hanem lassan, alattomosan több év alatt. Remélem azért nem több évbe telik majd leadni. Lassan, de biztosan, mondjuk nyárra jó lenne.

Azt hiszem kezdek magamra találni. Elengedtem a teljesítenem, fogynom kell dolgot. Beletörődtem,hogy most már nem lesz olyan drasztikus változás,mint ami az első 5 kilonál látszott. Most már csak fél kilokat farigcsálok magamról. Persze még sokszor fél kilot, de szépen lassan meglesz az álomalak.
Kezdem élvezni a futópadot. Múlt héten még 150 körüli pulzusom volt 6.0 tempónál, ma 130!!! Nekiiramodtam hát ismét a futásnak és sikerült 20 percet egyhuzamban futnom. Mikor nekiláttam nem gondoltam,hogy menni fog, mert annyira meleg volt a teremben,hogy nagyon nem esett jól. De tényleg van egy holtpont pár perc után, akkor kell erősnek lenni és nem feladni és ha azon túl vagyok,akkor könnyebb. Szerintem, ha nem lett volna olyan meleg akkor ment volna több is. Kíváncsi vagyok vasárnap a MOMban mennyit sikerül, ott jó hűvös van. Igaza lesz Andinak, 2 hét múlva simán lefutom a 40 percet! Alig várom! Nagyon jó érzés. Múlt héten nem hittem volna, hogy ezen a héten 20 perceket futok majd. Tartom a heti 4 edzést, a diétát, szép lassan megszabadulok majd a zsírpárnáktól és javul a közérzetem. Már utálom magam azokon a napokon, mikor nem edzek. Lustának, tunyának érzem magam. Csak azt sajnálom, hogy jön a tél. Szabadban sokkal élvezetesebb futni. Tavasszal főleg nagyon feltölt,hogy érzem a frissen nyíló virágok, fák illatát. Hmm nagyon várom. Tavaszra már bármennyit le tudok majd futni:)
Ha tinédzserkoromban azt mondja nekem valaki,hogy majd' negyven évesen 20 percet fogok futni egyhuzamban és még élvezem is tuti kiröhögöm. Még az iskolakört sem tudtam lefutni soha. Gyorsan fel is mentettem magam tesiből:)Ezért kicsit neheztellek a szüleimre,hogy nem voltak keményebbek és nem eröltették a sportot. Én a gyerekeimmel máshogy csinálom. Választaniuk kellett egy sportot, amit rendszeresen csinálnak. Csak heti 2 alkalom,nem sok, de talán arra elég, hogy megszeressék a mozgást és később ne menjen olyan nehezen, mint most nekem. Vasárnap újra edzés Andival. Azt ígérte nem lesz olyan durva az ugrálós része. Na persze, neki nem az:) Majd beszámolok hogy bírtam.:)

Olyan ez az egész fogyi-projekt, mint egy hullámvasút. Egyszer nagyon lent vagyok,egyszer meg nagyon fent. Most épp megint lent:( Bevallom még az is megfordult a fejemben, hogy feladom. De ez nem lenne korrekt Hajnival és Andival szemben. Végigcsinálom most már, ha törik, ha szakad. Mi okoz nehézséget? Mégcsak nem is az almáspite vagy egyéb kaja utáni vágy. Egyszerűen az, hogy nem akkor és nem azt eszem, ami épp jól esik és a számba ugrik, hanem, amit előírtak és az sem mindegy, hogy mikor. Az,hogy háromféle ebédet főzök,aztán háromféle vacsorát. Az,hogy este az egész család rutinját borítom azért, hogy időben meg tudjak vacsorázni. Az, hogy edzősruhában lesem az órát du, hogy mikor ér haza a férjem, hogy el tudjak indulni edzeni. Ezek az apró dolgok, ami miatt úgy érzem magam, mint a diák, aki jó jegyért küzd. Azért küzdök, hogy holnap reggel kisebb számot mutasson a mérleg. És akkor másnap reggel mérlegre állok és nem kisebb. Sőt nagyobb. És következő nap meg még nagyobb. És akkor a "tanítónéni" megkérdezi, hogy na fiam hány kilo vagy?És akkor én szemlesütve mondok egy számot, aminek nem örül sem ő sem én.
Persze Hajni ilyenkor vigasztal, hogy ne aggódjak egy-két nap alatt senki sem hízik egy kilot. Az csak víz, mert kicsit sósabbat ettem, vagy kevesebbet ittam, vagy akármi. És ezt én is tudom nagyon jól, hogy így van.
Korábban is tapasztaltam már,hogy a fogyás nem olyan, hogy elindul és akkor mindig csak megy a súly lefelé. Néha megtorpan egy rövid időre, néha felfelé mozdul, néha hosszabb ideig nem akar lemenni. Na hát ez van most nálam. Pechünkre pont a program alatt ért ez el. Egyre jobban stresszel,hogy már túl vagyunk a felén és baromira nem hozom a tőlem elvártakat. Azt már elengedtem,hogy valami elképesztő sok kilo fog lemenni rólam a 6 hét alatt. Most már hosszútávon gondolkodom. Van egy célom és haladok felé. Lehet, hogy most éppen tyúklépésben,de haladok.És ha nem fordulok vissza, akkor egyszer odaérek. Lehet, hogy nem két hét múlva,vagy karácsonyra,de meglesz. Ha visszafordulok, akkor kukába dobom az elmúlt hetek során befektetett energiát, a főzöcskékre szánt időt, a kondibérletek árát...nem kérdés,nem fordulok vissza. És előbb-utóbb felgyorsulnak a lépteim. Nem lehet másképp.
Már most sokkal jobban érzem magam,mint amikor az első fogyicsoportot el kezdtem. Sok elismerést kapok,hogy milyen sokat fogytam.Sokan mondják nem is kell már többet fogynom. De nem állok meg amíg el nem értem a kitűzött célt.
Én fogok győzni,nem a kilok!

Azért is nem írtam az elmúlt napokban, mert nagyon magam alatt voltam, hogy megállt a fogyás. Egyfolytában almás pitéről álmodoztam és közben kezdtem úgy érezni, hogy nincs értelme nem megenni, hisz úgysem fogyok.Hiába az étrend, hiába az edzés. Eldöntöttem, hogy ha vége a programnak megjutalmazom magam egy jó almáspitével:)
Szóval már teljesen kétségbe voltam esve, Hajnival együtt...amikor is ma reggel mérlegre álltam és tádám..fél kilo lement:) És ez nem minden. Ez azt is jelenti, hogy a BMI alapján már hivatalosan nem vagyok túlsúlyos, normál súly kategóriás lettem. Aztán délelőtt egy kézmosás alkalmával majdnem leesett a gyűrű az ujjamról. Át kellett tennem a gyűrűsről a középső ujjamra! Juhéé. Ma délután színházban voltunk a férjemmel. Azt a csíkos ruhát vettem fel, amit az első fogyicsoportban leadott 3 kilo után vettem magamnak jutalomból. Totál máshogy áll rajtam, mint, amikor megvettem. Csinosnak éreztem magam:) Elmondhatatlan érzés. Most úgy érzem képes lennék bármire, legszívesebben elmennék és kondiznék egy hatalmasat:) De majd holnap reggel. Alig várom a közös edzést Andival és Enikővel. Hihetetlen mennyire másképp érzem magam ma, mint tegnap. Megfordult velem a világ:) Következő cél 80 alá kerülni és persze még ott sincs vége:) A program vége és az almáspite után is maradok a helyes úton. Ha elértem a végső célom, akkor esetleg egy kicsit többször belefér majd az az almáspite, de soha többé nem térek vissza az össze-vissza evéshez, a kanapén tespedéshez, a habzsidőzsihez. Sajnos a nehezen leadott kilok nagyon gyorsan visszakúsznak és soha többé nem akarok túlsúlyos lenni!!!

Többen - ismeretlenül - érdeklődtetek a férjem felől, nagyon jólesett. :)Ma végre hazajött a kórházból. Még jobbára fekszik,pihenget, de legalább már itthon és nem lógnak belőle a csövek.
Osztottam, szoroztam és arra jutottam, hogy így majd be tudom passzírozni a napomba az edzést. Miután hazahoztam a gyerekeket a suliból (külön-külön, mert az egyiknek 5, a másiknak 6 órája volt) megebédeltettem őket, a kicsit leraktam aludni gyorsan elszaladtam edzeni. Megcsináltam az Andi által előírt súlyzós edzést és utána 70 percet gyalogoltam. Folyamatosan mértem a pulzusomat és 6.0 temponál fél óra utána lement 120-ra, így gyorsítottam kicsit. Nagyon örültem, ez azt jelenti, hogy lassan, de biztosan van fejlődés. Andi szerint a 6 hét végére már futni fogok ezzel a pulzusszámmal. Úgy legyen! Edzés közben végig furdallt a lelkiismeret, hogy a frissen hazatért férjemet otthon hagytam a három gyerekkel, de reméltem, hogy nyugalom van.
Hazaértem és már az ajtóban jött a hideg zuhany. Férjem közölte, hogy ő szanatóriumba vonul, mert a lányok nem kímélték. Civakodtak egész végig:( A legkisebbet is felébresztették, ő meg ettől nyűgös volt, szóval minden volt csak nyugalom nem. Zuhanyzás helyett mosogatás, angol házi, főzés, mosogatás, pakolás, pelenkázás, mosogatás,főzés, mosogatás,stb...azt hittem sosem lesz vége ennek a napnak. De már mindjárt vége:)
Csajok már alszanak, a vacsorámat is sikerült 9 óra előtt megennem, juhé. Bár ennek Hajni nem annyira örül, azt mondja fél8ig meg kéne vacsoráznom, de az mission impossible. Ki kell találnom valami megoldást erre is.
Jó érzés, hogy becsülettel megcsináltam az edzést, látható fejlődés is van. Csak az okos karkötőmmel nem vagyok jóban, nem akar sehogy se 10ezerig menni a lépésszám. Most már csak kevés hiányzik, itt fogok sétálni fel-alá, amíg el nem érem a bűvös számot:)
Ez sem volt könnyebb nap, mint az elmúlt héten bármelyik, de az apró sikerek és a Ti szurkolásotok erőt ad, visz előre. Szercsi, puszcsi, lávcsi:)

Kemény akadályokba ütköztem a héten, de Hajni szavaival élve: "A győztes attól győztes,hogy akkor sem áll meg, mikor a többiek már feladnák."Én pedig győztes leszek. Legyőzöm a rajtam élőskődő zsírpárnákat akármeddig is tart.
Az Andival való közös edzésre sajnos nem tudtam elmenni, mert a férjem  kórházba került és az eddigieken felül még minden egyéb is az én nyakamba szakadt plusz rohangálok hozzá minden nap látogatni. Tegnap egy kisebb sétát sikerült eszközölnöm este. Ma viszont elmentem a konditerembe, lenyomtam az előírt egy órás gyaloglást,majd még súlyzóztam egy kicsit combra és hátra. Ez sem volt egyszerű, egész nap azt hallgatom anyukámtól, hogy erről szól az életem és nem normális,amit csinálok stb-stb. Elmondhatatlanul nehéz ez most nekem lelkileg, hiszen a férjem, aki eddig támogatott most ő maga szorul támogatásra, anyukámtól meg támogatás helyett ezt kapom. Nem tudom még a jövő heti edzéseket hogy oldom meg,de meg fogom! Végül ezen a héten is megvolt 3,5 edzés, ami így visszanézve nem volt kis teljesítmény. Ha rendbejönnek a dolgok itthon szeretnék heti négynél is több edzésre lejutni, mert érzem, hogy ezen áll vagy bukik minden. És az állóképességemen is szeretnék javítani hosszútávon is, meg egyébként is sokkal jobban érzem magam azokon a napokon, amikor mozgok valamit.
Előástam a képet,amit megígértem. Hát megint szíven ütött látni. Ez voltam én 21 évesen. És ezt a formát szeretném újra elérni. Anyukám szerint persze ez sem normális dolog közel a 40hez, meg 3 gyereket szültem,stb...de nem én lennék az első a Földön, aki megcsinálta. Meg fogom csinálni,csak azért is!

Minden reggel ráállok a mérlegre és már 1 hete semmi nem történik. :( Tudom, hogy ez csak átmeneti állapot, volt már ilyen máskor is, aztán egyszercsak hipphopp leugrott másfél kilo. Remélem így lesz most is. Közelednek azok a bizonyos nehéz napok is, az nálam mindig állatira bekavar súlyügyileg és lelkileg is. Na meg ez az idő. Legszívesebben ki se jönnék a takaró alól egész nap.És ha belegondolok, hogy még vagy fél évig nem látjuk a napot fúúúj.
Egész nap ülünk a lakásban és rengeteg időm van azon gondolkozni, hogy miért nem fogyok:) A kajával nem lehet gond, hiszen Hajni diétáját követtem eddig is és működött. Az edzésen tuti javítani kell. Mivel 2 órásra jön ki egy edzés sajna nincs elég időnk egyben lenyomni, meg a konditeremben nincs hely az ugrálós részekhez. Így hétfőn lenyomtuk a súlyzót meg a futást, azzal, hogy kedden leugráljuk itthon a másik felét. De a pulzusom megint bekavart, olyan magas volt a kedd reggeli, hogy Andi megint pihenőre fogott. Megbeszéltük, hogy hagyjuk az ugrálós részt, inkább a súlyzós edzés után fussunk 40 percet. Ma eszerint edzettünk, dehát én meg a 40 perc futás...1 perc lassú futás után 178 volt a pulzusom, 5-6 percnél tovább nem bírtam tüdővel. Váltogattam a kényelmes sétát, a gyors gyaloglást és a kocogást. Nem tudom hogy lehetne ezen fejleszteni.Pár éve rendszeresen jártam futni és akkor elég gyorsan eljutottam arra a szintre,hogy lefussak 40 percet megállás nélkül. Igaz akkor nem gépen, hanem kint a szabadban futottam. Már kacérkodom a gondolattal,hogy elmegyek esténként futni,csak ne lenne ilyen hideg:( De a szabadban annyival jobb. Élvezem a csendet, nézegetem a házak kertjeit, egyedül vagyok a gondolataimmal és észre sem veszem,már lefutottam egy lakópark-kört. A teremben meg csak fürkészem a számokat a gépen és olyan messzinek tűnik a vége. Ma ezen agyaltam futás közben, hogy milyen trükköt kéne bevetnem,hogy ne nézzem folyton a kijelzőt. Pedig TV is van a cardio gépeknél,de valahogy nem köt le. Igaz általában TV Paprika megy rajta:)Ti mit szoktatok csinálni futás közben? Zenét hallgattok, esetleg van valami más trükkötök?

Azért, hogy valami pozitívat is mondjak, nagy felfedezésre jutottam ma a kajával kapcsolatban. Én, aki iszonyú édesszájú voltam, most sokszor állok úgy neki uzsit csinálni,hogy fú már megint édes. Kértem is Hajnit,hogy jövő héten kevesebb édes legyen az étrendben. Nem ismerek magamra:) Mennyivel KÖNNYEBB így az élet, hogy nem sóvárgok az édes ízek után. Ha megkérdeznétek mit fogok enni,ha letelik a 6 hét, hirtelen nem is tudnék mit válaszolni. Annyira nem érzem, hogy hiányozna bármi is. Nem mondom, amikor a férjem hazaállít egy halom forró, gőzölgő fokhagymás kiflivel, akkor azért van kísértés :) De nem ér annyit az a pár percnyi mámor, hogy egy hét munkáját tönkretegyem vele.

Tartozom Nektek egy fotóval. Sajnos nem volt időm előkeresni, de pótolom mindenképp:) Remélem hamarosan mellétehetem a 2.0 verziót.

Ma volt a màsodik edzésünk Andival. Fényévekkel jobban bírtam, mint az elsőt, de azért lógott a nyelvem most is. Mi voltunk a nap hősei: Reggel  órakor mi voltunk az elsők a teremben, még a recepciós is csak ásítozott. Fél tízre volt megbeszélve a talàlkozó, mire Andi odaért màr az edzés első felét leugràltuk:)Két óràt edzettünk, utàna Andi alaposan megnyújtott minket, fàjt kicsit, de ugyanakkor éreztem, hogy nagyon jót tesz. Most àtjàrt engem is az edzés utàni eufória érzés, kellemes fáradtsàg és a büszkeség, hogy megcsinàltam! Meg is kaptuk a méltó jutalmat, az uzsi cukormentes torta volt, nagyon fincsi volt! Holnap Enikővel ketten megyünk edzeni. Már régebben is észrevettem, de ma megint ràcsodàlkoztam, hogy a bal oldalam mennyivel gyengébb, mint a jobb. Az a gyakorlat, amit jobb làbbal simàn végigcsinàlok bal làbbal màr a felénél kínszenvedés. Vàllnál ugyanígy. Kívàncsi vagyok mikor jutok el odáig, hogy az ugràlós résznél se akarok meghalni. A padon kitörés különösen mummus gyakorlat nàlam. Nektek van mummus gyakorlatotok?

Sziasztok!

A keddi edzés óta csendesen telnek a napok, azóta is próbálom kiheverni:) Iszonyú izomlázam van, de ma este muszáj már edzeni menni, vasárnap pedig újra találkozunk Andival.

Megkaptuk a következő heti étrendet Hajnitól, megint tele van finomságokkal. Nem tudom említettem-e már, hogy egy csomó új ételt szerettetett meg velem Hajni a fogyicsoportok során. Kedvenc reggelim pl az avokádókrém lett, isteni finom, minden reggel azt tudnám enni. Ebédek közül a spenótós tészta a kedvencem, vacsira pedig a Cézár-saláta. Korábban azt hittem, hogy a tészta , rizs és krumpli tilos, ha valaki fogyni szeretne, de most már tudom, hogy ez nem így van! Az összes megszokott ételt be lehet csempészni a diétába, csak az nem mindegy mikor mivel és mennyit eszünk belőle. Amikor Hajni állítja össze a következő heti étrendet mindig megkérdez minket, hogy mit szeretnénk bele!!Ha mégis belekerül valami olyasmi, amit nem szeretünk, akkor megmondja mire lehet lecserélni. Hónapokig azért nem jelentkeztem a Fogyicsoportokba, mert féltem, hogy nem fogom tudni megenni azokat az ételeket, amik szerepelnek az étrendben, mert bevallottan finnyás vagyok. De nagyon kellemes meglepetés ért, egyrészt mindenre van valami csere-megoldás, másrészt érdemes megkóstolni az újdonságokat is, mert kivétel nélkül minden nagyon-nagyon finom!Az édességről sem kell lemondani, a tízórai és az uzsi minden nap valami fincsi nasi:) Tényleg sokkal-sokkal könnyebb, mint gondoltam.

Voltam ma vásárolni, éreztem némi kísértést, hogy vegyek egy új farmert,aztán visszatettem azzal, hogy majd 6 hét múlva veszek egy számmal kisebbet:) Kinéztem magamnak egy csomó cuccot, amit most még nem vennék fel, de remélem nem is olyan soká rajtam is jól fog állni.Nem merem elhinni, hogy a bő,lenge felsők helyett akár feszülős topokat is felvehetek majd. Nagyon várom:)

Hétvégén megpróbálok előásni magamról egy régi fotót, hogy megmutassam mi is a cél:)
Ti mivel töltitek a hétvégét?

Ahogy ígértem elmesélem milyen volt az első edzés. Kemény. Nagyon kemény. Nagyon-nagyon kemény! 3 hónapja jártam konditerembe,igaz főként súlyzós edzést végeztem, de azt gondoltam jobban fogom bírni. Már az első percben lihegtem. Néztem Enikőt,ő meg tök simán tolta. Nagyon gyenge az állóképességem, ez az ébredési pulzusból is látszott már. Kicsit több,mint egy óra volt az edzés,a végén tényleg majdnem felborultam. Nem hiába féltem. És a java még hátravolt. Már a kocsiban is bénáztam, a dugóban többször lefullasztottam a kocsit, az agyam is teljesen zokni volt. Éjjel sajgott mindenem, reggel is még az edzés hatása alatt voltam. Ébredés után gyorsan megittam vagy egy liter vizet és jobban lettem. Egyetlen dolog adott löketet a mai naphoz: A mérleg. 1.2 kiloval mutatott kevesebbet, mint hétfőn reggel!
Andi kérésére a mai edzést kihagytam. Terveztem, hogy legalább egy 20 perces tornát leküzdök itthon és elmegyek egyet kocogni, de edzői utasításra inkább regenerálódtam. Remélem így a következő edzést teljes erőbedobással tudom majd csinálni és jobban fog menni. Utálom, hogy ilyen puhány vagyok. De nincs min csodálkozni. Én vagyok az, aki már az iskolában is fel volt mentve tesiből és azóta sem tartott sokáig soha egyetlen próbálkozásom sem, ami a rendszeres mozgásra irányult. Pedig érzem, hogy kell. Nem csak a fogyáshoz, hanem ahhoz, hogy jobban érezzem magam, több energiám legyen a mindennapokhoz. Amikor el kezdtem a konditermet 3 hónapja akkor is sokszor nem volt kedvem elindulni itthonról, aztán jó érzés volt, hogy megcsináltam, feltöltött energiával. És nem utolsó sorban kimozdultam a mókuskerékből, a kakis pelusok és a matek házik mellől. Jártunk Enikővel becsülettel, minimum heti 3, de sokszor 4 alkalommal. Aztán két hete közbejött egy betegség. Előbb én, majd Enikő dőlt ki. Itt borult minden. Pár nap kihagyás után megint nem bírtam magam levonszolni. Aztán gondoltam úgyis mindjárt kezdődik a program, majd akkor megyek tornázni:) Szóval eltunyultam. Hát ez érződött tegnap. De bízom benne, hogy minden alkalommal egyre erősebb leszek, egyre többet bírok majd és a 6 hét végére ugyanolyan lazán végignyomom az edzést,mint Enikő. Mindent meg fogok tenni, hogy így legyen. És remélem, hogy nálam is kialakul végre a függőség, hogy nem bírok majd meglenni mozgás nélkül. Akkor sem,ha vége a programnak. Akkor sem ha elértem az álomsúlyt. Mozogni kell! Mozogni jó! Csak meg kell találni azt, amiben örömünket leljük.
Titeket milyen mozgásforma ejtett rabul?

Sziasztok! 

Ma kezdtük Enikővel a programot. Reggel mérlegelés, centizés volt. Múlt héten találkoztunk Hajnival és Andival. Hajnit màr ismertem, koràbban részt vettem két fogyicsoportban, amiből az egyiket megnyertem. Az étrendtől tehàt nem féltem, már ismerős. Andi viszont nagyon brutàlnak ígérkezik:) Pár hónapos babàjàval érkezett a talàlkozóra vékonyan és izmosan! Holnap lesz az első közös edzésünk, mit mondjak tele a gatya:)Ha túlélem az edzést megírom milyen volt :)