
Szuper edzés volt a tegnapi. Persze azért Andi hiányzott, néha kimenthetett volna minket veszedelmes Hajni karmai közül:) Sokszor pihenő nélkül nyomtuk egymás után a köröket és csak mikor kiesett a tüdőm a számon, akkor jöttem rá, hogy azért, mert nem pihentünk:)Szóval kemény volt, de nagyon jó hangulatban telt.
Hajni is csinálta velünk a gyakorlatokat, ami mégjobban inspirált. A futásnál az enyém volt a középső gép, a két oldalamon Enikő és Hajni versenyt futottak egymással, hát tiszta ciki volt sétálgatni közöttük. Úgyhogy pulzusszám ide vagy oda én is futásnak eredtem. Persze én nem bírtam addig, mint ők, na meg a 10ezer lépésszám volt a fő cél és én jóval előrrébb tartottam kivételesen, mint ők, úgyhogy hagytam, hogy utolérjenek ;)Olyan volt az egész, mint valami barinős csibefutam. Persze nem a tempó, Hajni úgy fut, mint a nyúl. Enikő meg, mint a Duracell nyúl:) Szerintem a két órás edzés után simán kezdte volna előlről az egészet. Tiszta fanatikus a csaj. Honnan van benne ennyi erő, mikor alig alszik, frankón nem értem.
És akkor az edzés végén jött a jutalomfalat, amit Hajni készített nekünk. Annyira jól esett a lelkemnek:)Tündér egy nő!
Andi és Hajni szerint sokkal többnek látszik a változás,mint amennyit a számok mutatnak. Hát nem tudom, de mindenesetre egyre energikusabban törünk előre. Lassan vége a programnak, amit kicsit sajnálok, tényleg olyan baráti lett már a viszonyunk Hajnival és Andival, hogy hiányozni fognak a közös edzések meg a telefonos-messengeres lelkifröccsök. Ahogy ismerem magam még egy-két fogyicsoportba biztos benevezek:) Bár azért most már számolom vissza a perceket az almáspitéig:))De egy-két szelet után megy minden tovább a helyes úton, hisz a cél lebeg a szemem előtt:)