Útkövetés

Bakancslista - maratoni célok.

50. születésnapomon egy maratoni távval fogok ünnepelni. Egészségesen, életem párjával kéz a kézben.

  • Home
    Home This is where you can find all the blog posts throughout the site.
  • Categories
    Categories Displays a list of categories from this blog.
  • Tags
    Tags Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Bloggers
    Bloggers Search for your favorite blogger from this site.
  • Team Blogs
    Team Blogs Find your favorite team blogs here.
  • Login
    Login Login form

Kitartunk, vagy betartunk magunknak?!

Posted by on in Imi
  • Font size: Larger Smaller
  • Hits: 294
  • 0 Comments
  • Print

Sokat gondolkoztam azon, vajon elég-e az elszántságunk mindenféle külső támogatás nélkül ahhoz, hogy véghez vigyük a saját kis forradalmunkat. A napi harc a kilók, a gyorséttermi kaják, vészhelyzet esetére bespájzolt szénhidrát bobmák ellen pozitív visszacsatolás nélkül hamar átcsaphat feladásba, a régi "életünk" hiányába. A családunk közömbössége, ironikus megjegyzései ideje korán gátat szabhat az életmódunk gyökeres megváltozásába vetett hitünknek. Legjobb öröm a káröröm, mert nincs benne irigység, szokták mondani. Sajnos nem tudom, hogy ebből melyik a rosszabb. A káröröm, amiért szenvedünk a mérleg számbéli fölényétől, vagy az emberek irigysége, ami a közönyben, vagy rossz indulatú megjegyzésekben ölt formát.

Ezzel nagyon nehéz lehet megküzdeni. Azért mondom, hogy lehet, mert Nekem van olyan szerencsém, hogy mindenki támogat, biztat a környezetemben, büszkék az elért eredményeimre. Ha valakinek a biztató légkör hiánya van csak, annak nehéz megtalálni a pozitívumokat az életmód váltással járó lemondásokban, örülni annak, hogy már megint 2 kg-mal kevesebbet mutat a mérleg. A türelmetlenség a testünkkel szemben a lelkünknek sem tesz jót, egyenes út vezet a feladáshoz, a régi életünk folytatásához. Pedig nagyon kevésre van szükségünk, egy-két elismerő szóra, biztató pozitív megnyilvánulásra, támogatásra. Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy kezdjen magával "valamit", de ha már nincs meg hozzá a kellő elszántság, akkor legalább tartsuk tiszteletben mások elhatározását. Amikor a bakancslistámra felkerült a a maratoni táv lefutása, volt egy-két ember, aki váltig állította: kizárt dolog, hogy Én bármikor is lefussak nemhogy 42 km-t, hanem egy félmaratoni távot. Erre mondta egy okos ember, hogy nem az számít mit mondanak, hanem az számít, aki mondja. Akinek adok a szavára, elismerem a teljesítményeit, azok támogatnak, s biztatnak a céljaim megvalósításában. Már ezért sem mondok le a céljaim megvalósításáról. Mindent magáért csinál az ember, de ha közben fogják a kezét, akkor minden teher kellemes.

Valami hasonló játszódik le a kettlebell edzéseken is. Ha nem támogatnánk egymást, mint egy csapat edzésről-edzésre, akkor számottevő fejlődés nélkül simán csak sportolgatnánk egy kicsit, semmi több. A kettlebelles családom minden tagja ezzel szemben fejlődni akar, ki szeretné tolni a saját határait, az erőnlét fejlesztésén kívül a lelket erősíteni, a kitartást megsokszorozni. A legfontosabb cél pedig, hogy a tanfolyam után immár új emberként folytatni az eddig megkezdett munkát, tökéletesíteni a saját swingünket (kettlbell gyakorlat). Addig még igen rögös az út, minden edzés után úgy indulok haza a rolleremmel, hogy ismét sikerült a korlátaimat kitolni. A testünk folyamatosan szokja a fokozott terhelést, köszönhető ez az instruktorunknak. Az edzések egyik látványos eredménye pedig nem más, minthogy az erőnlétem fejlődik, az izomzatom erősödik, a testem tudatosan építi fel magát a jobb eredmények elérése érdekében. Az, hogy lassabban mennek le a kilók, mint az életmód váltás elején? Ez is egy eredmény. Nem vagyok, nem lehetek türelmetlen magammal szemben. Tudom, hogy jó úton járok, s ehhez minden segítséget megkapok. Szerencsés ember vagyok.

Lisznyai Imre vagyok. 42 éves, könyveléssel foglalkozom. Három éve boldog házasságban élek Polyák Szilviával. Három fiút nevelünk együtt. Egymás múzsái vagyunk, büszke csodálattal figyeljük az egészséges életmódnak köszönhető változásokat egymáson. Tudjuk, hogy csak egymásnak, magunknak köszönhetjük, hogy az életünkben történő pozitív változásokért kellő akarattal vagyunk felvértezve. Külön köszönet Takács Hajninak, az Ő útmutatásai alapján és vigyázó tekintete mellett lépegetünk előre a helyes úton.
Author's recent posts

Comments