Útkövetés

Blog

This is some blog description about this site

  • Home
    Home This is where you can find all the blog posts throughout the site.
  • Categories
    Categories Displays a list of categories from this blog.
  • Tags
    Tags Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Bloggers
    Bloggers Search for your favorite blogger from this site.
  • Team Blogs
    Team Blogs Find your favorite team blogs here.
  • Login
    Login Login form

Imi

Posted by on in Imi

Aki már egyszer blog írásra adta a fejét az tudja, hogy a posztolás nem fenékig tejföl. Sokszor napokig ott lappang az emberben a következő bejegyzés "csírája", de a kellő inspiráció, az a bizonyos nagy betűs "INDIKÁTOR" szele nem akar megcsapni. Aztán beugrik valami, kitisztul a köd, s a maga természetes módján megindul a folyamat, aminek a végeredménye egy újabb poszt. A szeretteim, barátaim, sorstársaim biztatása sokat jelent, a motiváció eme formája az alap inspiráció. Visszagondolva az elejére, amikor megkért Hajni, hogy írjam le a gondolataimat, szinte naponta robbantak ki az általam fontosnak és megosztásra ítéltnek vélt gondolatok. Elkezdtem komolyan venni a dolgot, mert úgy éreztem a visszajelzésekből, hogy talán egy-két embernek hitet ad és motivációt jelent az Én lelki, szellemi és fizikai fejlődésemnek, "előzményeimnek" a története.

Lassan több, mint három hónapja, hogy ráléptem az általam helyesnek vélt testtudatos életforma útjára. Nem mondom, hogy állandó lendülettel vettem, veszem az akadályokat, de a cél, ami előttem lebeg mindig átsegített a nehézségeken. Belegondoltam, hogy  - minden ego és önzés nélkül - Magamon kívül kiknek köszönhetem, hogy eljutottam az utam eme szakaszáig.

Visszagondolva az elmúlt 42 évemre három fontos dolgot tudok kiemelni, s szerintem ha belegondolunk sokunknak hasonlóan áll össze a "kerek, egész".

Az SZMB. Szerelmek, mentorok, barátok. Itt kell elnézést kérnem egy barátomtól, hogy nyúlom a rövidítést, hiszen ez alapból sok embernek a Szögi Morgó Büfé rövidítését takarja, amely szintén jelentős szerepet játszott az életemben. 

Szerelmek.

A szerelmek, szerelmi és társas kapcsolatok az életem során jelentős szerepet töltöttek be. A felnőtté válás egyik elengedhetetlen feltétele volt számomra, hiszen egy bizonyos életkor után (35 év, későn, de nem túl későn) másképp láttam a történéseket, a melodrámákat, a brazil szappanopera szerű kapcsolatokat, a viharos szerelmeket, a tragédiaként megélt csalódásokat. A tapasztalatok helyén kezelésével sikerült elérnem azt amit. Magyarán mondva azért élek most boldog és kiegyensúlyozott kapcsolatban az életem szerelmével, mert megtanultam tisztelni, becsülni és szeretni azt, akit az élet oly kegyesen az utam további társaként jelölt ki.

Mentorok.

Ha meg kellene neveznem személyeket, akikről elfogultság nélkül merem állítani, hogy az életem jelenkori alakulásában fontos szerepet töltöttek, töltenek be az három személy.

Édesapámra mindig úgy tekintek mint a példaképem (mentorom), hiszen bárhogy is hozta a sors Ő mindig ott volt Nekem, nem ítélt el azokért a dolgokért, amiket elkövettem magam ellen. A sors fintora, hogy utoljára Én beszélhettem vele, s ha tudom, hogy az az utolsó, akkor biztosan meg kértem volna, hogy bocsásson meg Nekem, s megígértem volna Neki, hogy egyszer majd nagyon büszke lesz rám. Az Ő embertársakhoz való hozzáállását igyekszem tovább vinni. Azt amit elértem az utóbbi évek alatt az Ő vigyázó tekintete mellett tettem. Most a felhő szélén ülve azt hiszem mosolyog és nagyon büszke Rám. 

Drága életem párja és szívem egyetlen Királynője az akire szintén felnézek és az amit tesz a Családunkért, a kitartása, az akaratereje, a feltétlen szeretete példaértékű számomra. Az, hogy jókor találkoztunk, jó helyen az nem a véletlen műve. Nekünk találkozni kellett, nem hiába volt Mindkettőnknek "harcos" élete. Az élet a sok nehézségért így kompenzált. Nagyon szeretem, s tudom, hogy együtt fogjunk leélni az életünk hátra lévő részét. 

A harmadik személy akire mentorként tekintek az nem más, mint a kettlebell edzőm, Varga Tamás. Az amit a két hónap alatt kaptam és tapasztaltam azt nehéz szavakba önteni. A sport iránti szeretete és alázata, a másik ember tisztelete, az évek alatt megszerzett tapasztalatok, a tudás ami benne van az példaértékű számomra. Nem tudom honnan meríti az erőt, hogy edzésről-edzésre odafigyelve Mindenkire "felépít Minket", folyamatosan fenntartva az érdeklődésünket, a lelkesedésünket. Az a fejlődés amin keresztül megyünk a tanfolyam során a társaimmal előrevetíti, hogy a jövőben tovább folytassuk az elkezdett "munkát". Megszerettetni a sportot és életformává tenni nem egyszerű dolog. A kettlebell azt hiszem életem egyik legfontosabb döntése volt.

Barátok.

Bárhová is sodorja az élete az embert, vannak emberek, akikre mindig, mindenkor lehet számítani. Ha biztatni, támogatni kell, ha véleményt kell formálni, ha verbálisan "pofán kell csapni", vagy éppen meg kell inni egy-két sört. Ők a Barátok.

Voltak az életemnek nagyon nehéz szakaszai, amikor az önzetlen baráti segítség nélkül Senki és semmi lettem volna. Amikor a játékszenvedéllyel, a múlt polipjának visszahúzó csápjaival küzdöttem, harcoltam ott voltak mellettem, mögöttem. Ha kellett visszarántottak a szakadék széléről, ha kellett támogattak a vészterhes időkben. Önzetlenül, mindenféle hála és - sajnos néha - köszönet nélkül. Nélkülük sem tartanék ott, ahol most. A teljesség igénye nélkül Bangyi, Tugyi, Geri, Gyufa, Fűrész, Cula, Kis Don, Jhonny, Rozsé, Kecső Imi voltak azok, akik nem engedtek elveszni. Az Ő szavuk sokat jelent Nekem, s egy páran már kifejtették véleményüket az írásaimról, hiszen mögé látnak a szavaknak. Az Ő "kritikájuk" segítségével igyekszem fejlődni az írásaim során.

 

Egy valami biztos, fejlődöm minden értelemben. Az SZMB diszkrét bája övezi a fejlődésemet. Így is, úgy is.

 

Hits: 458
0

Posted by on in Imi

Voltunk már szerintem egy páran úgy, hogy néha napján eszünkbe jutnak olyan dolgok, amik anno régen negatív ingereket váltottak ki másokból, vagy éppen olyan események – gyerekkor, iskolaévek, felnőtté válás rögös útja – amelyek következményeivel tisztában voltunk. Ezek akár 20-30 évvel ezelőtt történt dolgok, mégis ha felrémlenek a régmúltból, akkor enyhe bizsergést érzünk gyomortájon, vagy akár szégyent és bűntudatot. Mondhatnánk, hogy ezek a dolgok nem osztanak és szoroznak a jelen helyzetünk alakulásában. Pedig igen. Az ok kézenfekvő, mégpedig nem más, minthogy a gondolkodásmódunk, a szellemi, lelki fejlődésünk szakaszai sorsszerűen egymásra épülnek, támogatják, elősegítik a további fejlődésünket. Persze csak akkor, ha hajlamosak vagyunk megérteni, elfogadni, hogy mi miért történt velünk, annak a tanulságai és emlékfoszlányai miként segítenek minket a helyes úton maradni. Legyen az az életmódunk, a sport, vagy a magánélet viharos és szélcsendes mozzanatai.

Lassan 10 hete, hogy változtattam az étkezési szokásaimon és 8 hete, hogy feliratkoztam az aktívan mozgást végző emberek jelképes listájára. Kialakult egy rendszeresség az életemben, egy olyan állandó folyamat, ami nélkül jelen állás szerint nem tudnám elképzelni a mindennapjaimat. Abszolút természetes, hogy egészségesen táplálkozom, heti három alkalommal eljárok kettlebellezni. 42 évesen vettem a fáradtságot, hogy tiszteljem és becsüljem a testem. Nagyon sanszos, hogy 70 éves koromban majd elmondhatom, hogy majdnem 30 éve kettlebellezem.

Anno régen miért nem, ha most igen?

Vajon, ha nem égetem két végén a gyertyát fiatalabb koromban, nem akartam volna mindenkinek megfelelni, vagy nem éltem volna meg tragédiának minden egyes kapcsolat elmúlását, mint ahogy igen, akkor vajon itt tartanék, ahol most?

Mennyi idő kell, hogy a régmúlt tanulságait fel tudjuk ismerni, azokat ösztönösen, tudat alatt használni tudjuk a mindennapjainkban?

Mikor jön el az az idő, amikor az emlékképeinket nem érezzük visszahúzó erőnek, a „sötét oldal” hívó szavának, csupán csak kísértő pillanatoknak, amelyek nem tudnak letéríteni a helyesnek vélt útról, mert nem hagyjuk.

Vajon helyes az az út, amin haladunk, megfelelő visszaigazolásokat kapunk az életünk alakulásában aktívan részt vevő emberektől?

Meddig nem késő elismerni, hogy nem szégyen segítséget kérni és elfogadni másoktól, olyan emberektől, akikben meg van a segítő szándék és a segítő szándékot akarat és elszántság formájában át tudják adni Nekünk?

Csupa olyan kérdés, amiket életében egyszer legalább fel tesz magának Mindenki.

Csak a magam tapasztalatait és érzéseit tudom ezzel kapcsolatosan megosztani, de azt gondolom, hogy bárki, aki hasonló kérdések és problémák kereszttüzében igyekszik, vagy igyekezett kitörni a langyos semmi és valami érzésének hatása alól, az legfőképp egy valaminek és valakinek köszönheti a változás szelének az érintését. Magának és a gondolkodásmódjának a megváltoztatásának.

Voltak időszakok az életemben, amikor nem voltam jó ember és hasznos társadalmi tag, igyekeztem mindenkinek megfelelni, igyekeztem mindent úgy megélni, ahogy az a nagy könyvben meg van írva. Filmszerűen, várva a nagy végkifejletekre. De nem jött a végkifejlet. Azaz jött, de nem úgy, ahogy egy romantikus leányregénybe meg van írva. Utólag visszagondolva hálás vagyok magamnak és azoknak az embereknek, akik akkor fontos szerepet játszottak az életemben. Nélkülük nem tartanék ott, ahol.

Persze az is egy fontos szempont, hogy akiket akkor megbántottam, azok hogyan viszonyulnak hozzám. A „lerágott csont”, miszerint az idő mindent megold nem teljesen igaz. Van akinél eltelik 10 éve, ami után először csak „lájkol” egy képedet a mostani életedből, azután kapsz egy üzenetet a születésnapodon. Van, akitől ezt soha nem várhatod el, mert olyan sebet ütöttél a lelkén, amit ugyan elfedik a jelen kor boldog pillanatai, de mélyen alatta ott van az a seb, ami nem gyógyul be soha.

Érdemes-e ezen rágódni egész életedben. Nem érdemes.  Maradnak a tanulságok, amik segítenek, fogják a kezed, de nem emésztenek el. Mert megváltozott az évek alatt a gondolkodásmódod, az életed fonala megy tovább, történnek Veled jó dolgok, pozitív ingerek érnek. Felnőttél, felnőttem.

Azt hiszem ez sosem késő, csak jókor légy jó helyen, s ismerd fel, hogy az a bizonyos hely jó.

Hits: 520
0

Posted by on in Imi

10 napja, hogy nem írtam egy postot sem. Megmondom őszintén, már nagyon hiányzott. Lehet, hogy önző dolognak hangzik, de ez a "blogolós" dolog legfőképp a saját "írói" ambícióim kiteljesedése okozta öröm miatt fontos nekem. Persze, ha más, laikus olvasó számára érezni lehet benne az elszántságot, az életmód váltás okozta sikerélményt, az a tényleges hab a tortán. 

Aki a vállalkozói társadalom tagja volt, van, lesz, illetve könyvelőként keresi a kenyerét az tudja, hogy a negyedévet követő 20. nap maga a bolondok háza. Jobb esetben időben, havonta akár több alkalommal is megkapod a könyvelési anyagot, nem kell kapkodnod a bevallási határidők betartása miatt. Természetesen nem ez a jellemző, a kedves ügyfelek hajlamosak a számlákat az áfa bevallás leadása előtti napokban átadni. Ha 20-30 ügyféllel foglalkozol, úgy, hogy egyedül, alkalmazott nélkül végzed a munkád....hát nem egyszerű. Az, hogy egyedül dolgozom már egy régóta bevált és működő rendszer, mégis sokszor ilyenkor a bevallási határidők előtti napokban, órákban anno régen elkapott az idegbaj. Ha nem csalnak az emlékeim, akkor még az előző negyedéves időszak végén is ez volt a helyzet. De most valami más volt.

Igaz, hogy a munka mennyisége nem változott, az ügyfelek naprakészségének a hiánya ismét felütötte a fejét, de a munkához való hozzáállásom, a kitartás, aktivitás, energikusság terén jelentős változások történtek.

Azzal, hogy lassan hat hete megváltoztattam az étkezési szokásaimat, illetve elkezdtem rendszeresen sportolni, a dolgok kezdik megtalálni a helyüket az életemben. A reggeli megfelelő szénhidrát beviteltől nincs "idegbaj" a munkám területén, a nap további időszakában betartott étkezések (tízórai, ebéd, uzsonna, vacsora) pedig megadják az egész napi ritmust, a megfelelő energiát az egész napos munkához, koncentrációhoz. Néha nem értem, hogy eddig miért nem így gondolkodtam, miért vártam meg a súlyfelesleg és mozgáshiány okozta szívroham jellegű görcsök okozta sokkot. 

A mostani áfa bevallási időszak alatt nem éreztem, hogy "jaj istenem, hogy leszek kész". Sokkal inkább a nyugodtság jellemezte a munkámat, a stressz helyzetek zöme, ami eddig fel-felütötte a fejét, most nem volt meghatározó. Kellő kiegyensúlyozottság, kellő koncentrációval párosítva (szinte) verhetetlen páros.

Természetesen az étrend megváltoztatása mellett nagyon fontos lett az életemben a rendszeres testmozgás. Most így hat hét elteltével tisztábban látom és érzem azokat a változásokat, amin a kettlebellnek köszönhetően átmentem. A legfontosabb az, hogy ösztönösen figyelek a mozgásom koordinációjára, korrekciójára. A heti három edzés, valamint az itthon elvégzett gyakorlatok az életem részévé váltak. A kettlebell lényegét épp abban látom, hogy a testünket tudatosan fejlesztjük, azért, hogy minél tovább tudjuk majd használni. Amit elveszünk Tőle, azt vissza is adjuk. Ennek a mozgásformációnak nem elsődleges célja az erőnlét fejlesztése, de közvetetten a végeredmény tulajdonképpen ez. Olyan helyeken érzem, hogy változik a testem, amit eddig nem is gondoltam. Erősödöm, izmosodom, de a legfontosabb, hogy a kitartásom, önbizalmam az eget veri. Stabilan 87-88 kg vagyok, a tartásom, mozgásom fejlődik, a kettlebell gyakorlatok elvégzése során folyamatosan feszegetem a határaimat. A fejlődés szemmel látható, a súlyokon, valamint a ruhákon feltüntetett  számok nem hazudnak.  Ha valaki még nem tudta eldönteni, hogy mit szeretne kipróbálni mozgás, vagy sport célokra, annak csak ajánlani tudom a kettlebellt. Egy életre szóló élmény. 

Természetesen a legfontosabb visszajelzés életem párjának a mosolya, elismerő szavai. Ma van három éve, hogy összekötöttünk az életünket. Minden nap egyre jobban szeretem, s tudom, hogy Ő is viszont szeret Engem. A megfelelő időben találkoztunk, tudjuk, akarjuk egymást tisztelni, becsülni, szeretni ösztönösen, szívből jövően. 

Boldog és kiegyensúlyozott vagyok.

Kell ennél több?

Hits: 354
0

Posted by on in Imi

Örömteli, ha az írásaimat a családom, barátaim és az "életmódváltók" olvassák, egy-egy megosztással segítik az "ige" terjedését. Nem kevésbé fontos a véleménynyilvánítás, a laikus vagy a kellő tapasztalattal és gyakorlattal felvértezett ember építő jellegű tanácsa, hozzászólása. Az amiről ez az egész szól kimeríthetetlen forrása az írásnak, még úgy is, hogy 5-6 hét alatt a tapasztalati írás nem olyan egyszerű, hiszen a jelenleg zajló folyamatokat meg kell élni, megérteni, s hasznos információk halmazává gyúrni, úgy, hogy a blog olvasóinak az érdeklődése megmaradjon. Azok az emberek, akiknek a szava számomra hitelt érdemlő, igyekeznek segíteni a tapasztalataim tényszerű, ugyanakkor érdekfeszítő meg- és leírását. Eddigi blog bejegyzéseim, valamint az azzal kapcsolatos segítő jellegű információk alapján egy-két dologgal kapcsolatosan szeretném a gondolataimat kifejteni.

1. Bűntudat és ajándék.

Az életmód és az étrend változás nem éppen zökkenőmentes folyamat. Van napok, vagy éppen csak pillanatok, amikor visszavágyunk a régi életünk bizonyos elemeire. Legyen az éppen egy szelet csokoládé, vagy egy tartalmasabb, nem a megtervezett étrendünkbe illő étel, esetleg valamilyen alkohol féleség. Hajlamosak vagyunk ilyenkor erős bűntudatot érezni, azon agyalni, hogy megcsaltuk az addig betartott étrendünket, tartva a másnap reggeli "mérlegszörny" számaitól. Hagy így fogyasszuk el a bűnösnek hitt dolgokat, akkor biztosan rosszul fogjuk érezni magunkat a másnap reggeli mérlegelés során. Pedig ott van a nagyon vékony határvonal másik oldalán az ajándékozás érzése. Megajándékozzuk magunkat a kialakított rendszerünk betartásáért, tudjuk, hogy az ajándékozás érzése még nem jelenti azt, hogy feladtuk az addigi elveinket. Csupán meglepjük magunkat egy jól eső érzéssel csoki, étel, vagy alkohol, stb. formájában, miközben tudjuk, hogy a következő napokban tovább tartva az addig életmódunk elemeit az "ajándékozás" számokban mérhető változást nem fog okozni. Azt gondolom valahol ez is benne van a "félig tele, félig üres" érzésben.

2. Mi az amit eszel?

Mi, akik elhatároztuk, hogy változtatunk az életünkön, jelentős részben Hajninak köszönhetjük a "szakmai" támogatást. A fáradtságos munkával és tanulással szerzett tapasztalatai alapján személyre szabottan tud Nekünk segíteni, meghagyva a lehetőséget, hogy ezután is azt együk, amit szerettünk, csak másképp. Az egész napra lebontva, a szervezetünk napi igényének megfelelően étkezem, kapom a segítséget ezzel kapcsolatosan. Ezért van az, hogy véletlenül sem szeretném azzal növelni a blogbejegyzéseim számát, hogy mikor, mennyit és mit eszem, illetve az elfogyasztott ételeket hogyan készítem el. Egyrészt a fentiekre tekintettel nem mennék bele az étkezés részletekbe menő ismertetésébe, másrészt pedig ez egy Embernek a munkája és hivatása, amivel kapcsolatosan még véletlenül sem óhajtok a "hitelrontás" bűnébe esni. Csak ajánlani tudom minden egyes ismerősömnek, aki kacérkodik az életmódváltás gondolatával, hogy vegye fel a kapcsolatot Hajnival. Egy életre szóló élmény. Részemről az Ő munkájának és hivatásának a tisztelete és becsülete alap. Ő az Én életmód mentorom, mint ahogy a sportban egy nagyon jó barátom, "kettlebell mentorom" Krisztián, aki külhonban igyekszik megszeretettni a kettlebellt, mint mozgásformát.

3. A mozgás hatalma.

Az életmódváltás sikere 80%-ban étkezés és 20%-ban a mozgás függvénye. A megfelelő étrendhez személyre szabottan megtalálni az ideális mozgást, sportot nem egyszerű feladat. A kezdeti lelkesedés után kiderülhet, hogy nem megfelelően választottunk. Alapos utánajárással azért ennek az esélye a minimálisra redukálható. Mint már annyiszor leírtam számomra az ideális mozgás és sport megtalálása a barátaimnak volt köszönhető. Mint az életmódváltás ez is egy életre szóló élmény. Nem tudok olyan dolgot, vagy feladatot mondani a kettlebellel kapcsolatosan, ami negatív érzéseket váltott volna ki belőlem. Nyilván ez nagyban függ az edző, instruktor személyétől is. Az a tesi és lelki fejlődés, amin keresztül a négy hét alatt átmentem, az egy csoda kategória számomra. A heti három edzés mellett a mindennapi tevékenységeim során oda figyelek ösztönösen a mozgásom koordinációjára. A tanult nyújtó, mozgáskoordinációs és korrekciós gyakorlatokat igyekszem hasznosítani. A változások a régi életemhez képest látványosak. A kitartásom és teherbírásom megnőtt, az izomzatom pedig folyamatosan fejlődik. A testsúlycsökkenés mértéke lelassult az izomzat növekedése miatt, de ez egy természetes folyamat a tapasztalt barátaim szerint. Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy életem része lett a család, megfelelő étrend mellett a kettlebell. Csak ajánlani tudom Mindenkinek. A három hónapos tanfolyamnak decemberben vége, de csak a tanfolyamnak. A cigarettáról könnyebb volt leszokni, mint a kettlebell bármilyen formában történő folytatásáról, pedig azt mondják az sem egyszerű.

Lassan pedig indul a bakancslista hadművelet megalapozása, elvégre hamarosan (8 év) jön a tervezett maratoni táv.

Hits: 393
0

Posted by on in Imi

 

"- Mondd el, hogyan halt meg."

"- Azt mondom el, hogyan élt"

Az egyik kedven filmem az Utolsó szamuráj. s nem csak Sergio Leone stílusjegyei miatt. Az a szellemi és lelki jellemfejlődés, amit átmegy Algren kapitány az példa és ösztönzés lehet azon emberek számára, akik az optimizmus és pesszimizmus vékony határvonalát nem tudják átlépni. Nem mondom, hogy minden, de nagyon sok dolog azon múlik az életünkben, hogy mire koncentrálunk. Mennyire tudunk túl lépni a saját árnyékunkon, vagy éppen mennyire nem tudunk azonosulni a jobb élet reményével. Sok ember él a langyosnak mondott és hitt "semmi" közepén, ez a legkényelmesebb, hiszen nem túl "hideg", s nem túl "meleg". 

Amikor elhatározzuk, hogy változtatunk az életünkön, az addig felhalmozott és cipelt terhek, sérelmek, munkahelyi és magánéleti problémák nem múlnak el egyik pillanatról a másikra. Lehet az önsajnálat egyre mélyülő gödrében elmerülni, addig amíg teljesen el nem nyel az addig életünk. Lehet úgy visszatekinteni, hogy lassan, de biztosan csak a jövőre nézve fontos tanulságokat szűrjük le, beleépítve az új életünk mindennapjaiba. Vannak sokan, akik soha nem tanulnak a múlt hibáiból, nem tudnak és nem akarnak átlépni azokon. Vagy megerősítenek a megoldandó feladatok Minket, vagy nem nézünk szembe a bajokkal, hátha akkor azok nem is léteznek.

Az a fajta ember vagyok, akkor későn lépett a felnőtté válás útjára. Ahhoz, hogy ez megtörténjen fontos döntéseket kellett hoznom az életem bizonyos szakaszaiban. Megtapasztaltam milyen az amikor az ember magasan van, megtehet mindent, hatalmat érez a kezében, s azzal nem tud mit kezdeni. Voltam olyan mélyen, amit nem kívánok senkinek, sok embert bántottam, még úgy is, hogy igyekeztem Mindenkinek megfelelni. Egy valakivel nem törődtem két végén égetve a gyertyát, saját magammal. 36 éves koromban az "utolsó órában" eldöntöttem, hogy elhagyom azt a közeget, ami vissza-vissza rángatott, nem engedett a saját utamat járni. Új életet kezdtem egy teljesen új helyen. Megfogadtam, hogy arra fogok törekedni, azért szeressenek és fogadjanak el ami vagyok, aki vagyok. Sosem felejtem és felejtettem el a múltban történt dolgokat, rossz döntéseket, a konzekvenciák elkísérnek még nagyon sokáig. Épp ezek a tanulságok erősítik a jellemem. Egy táskával és egy félig bebútorozott szobával kezdtem az új életem egy Alapítványnál. Ez 7 évvel ezelőtt volt. A 7 év alatt kellő kitartással és alázattal eljutottam odáig, hogy vagy egy családom, három nevelt, de édesként szeretett fiú, egy gyönyörű feleség, egy majdnem saját ház, nem utolsó sorban pedig egy kielégítőnek mondható kapcsolat a vér szerinti fiammal. Emellett megbecsülnek, elismerik a munkámat. Jó úton vagyok afelé, hogy hasznos tagja legyek a társadalomnak. Meg volt a lehetőségem, hogy a nagy semmi közepén, török ülésben várjam a sült galambot, vagy a megváltó végkifejletet happy end nélkül. De nem kívántam élni ezzel a kényelmes lehetőséggel. Minden ember életében van szerintem egy útelágazás a sok közül, ahol a jó utat válassza. Mindig van egy jó út, egy jó döntés, egy szimpla választási lehetőség. Csak tudni kell, érezni kell a lehetőség "ízét". Érezni, hogy valaki megfogja a kezünk és kiemel a nyakig érő, fojtogató közegből.

Sokadszor is csak ismételni tudom magam, hogy szerencsés ember vagyok, mert tudtam élni a lehetőséggel, amit az élettől kaptam, s soha nem felejtem, hogy lehetett volna másképp is. A pohár régen félig üres volt, most félig tele. 

 

Hits: 363
0