Útkövetés

Àtalakulok

Hajni és Andi segítségével leadom a rajtam lévő súlyfelesleget, ami kb 10-15 kg. Blogomban beszámolok arról, hogy élem meg az àtalakulást:)

  • Home
    Home This is where you can find all the blog posts throughout the site.
  • Categories
    Categories Displays a list of categories from this blog.
  • Tags
    Tags Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Bloggers
    Bloggers Search for your favorite blogger from this site.
  • Team Blogs
    Team Blogs Find your favorite team blogs here.
  • Login
    Login Login form

Harc önmagammal

Posted by on in Judit
  • Font size: Larger Smaller
  • Hits: 529
  • 0 Comments
  • Print

Ahogy ígértem elmesélem milyen volt az első edzés. Kemény. Nagyon kemény. Nagyon-nagyon kemény! 3 hónapja jártam konditerembe,igaz főként súlyzós edzést végeztem, de azt gondoltam jobban fogom bírni. Már az első percben lihegtem. Néztem Enikőt,ő meg tök simán tolta. Nagyon gyenge az állóképességem, ez az ébredési pulzusból is látszott már. Kicsit több,mint egy óra volt az edzés,a végén tényleg majdnem felborultam. Nem hiába féltem. És a java még hátravolt. Már a kocsiban is bénáztam, a dugóban többször lefullasztottam a kocsit, az agyam is teljesen zokni volt. Éjjel sajgott mindenem, reggel is még az edzés hatása alatt voltam. Ébredés után gyorsan megittam vagy egy liter vizet és jobban lettem. Egyetlen dolog adott löketet a mai naphoz: A mérleg. 1.2 kiloval mutatott kevesebbet, mint hétfőn reggel!
Andi kérésére a mai edzést kihagytam. Terveztem, hogy legalább egy 20 perces tornát leküzdök itthon és elmegyek egyet kocogni, de edzői utasításra inkább regenerálódtam. Remélem így a következő edzést teljes erőbedobással tudom majd csinálni és jobban fog menni. Utálom, hogy ilyen puhány vagyok. De nincs min csodálkozni. Én vagyok az, aki már az iskolában is fel volt mentve tesiből és azóta sem tartott sokáig soha egyetlen próbálkozásom sem, ami a rendszeres mozgásra irányult. Pedig érzem, hogy kell. Nem csak a fogyáshoz, hanem ahhoz, hogy jobban érezzem magam, több energiám legyen a mindennapokhoz. Amikor el kezdtem a konditermet 3 hónapja akkor is sokszor nem volt kedvem elindulni itthonról, aztán jó érzés volt, hogy megcsináltam, feltöltött energiával. És nem utolsó sorban kimozdultam a mókuskerékből, a kakis pelusok és a matek házik mellől. Jártunk Enikővel becsülettel, minimum heti 3, de sokszor 4 alkalommal. Aztán két hete közbejött egy betegség. Előbb én, majd Enikő dőlt ki. Itt borult minden. Pár nap kihagyás után megint nem bírtam magam levonszolni. Aztán gondoltam úgyis mindjárt kezdődik a program, majd akkor megyek tornázni:) Szóval eltunyultam. Hát ez érződött tegnap. De bízom benne, hogy minden alkalommal egyre erősebb leszek, egyre többet bírok majd és a 6 hét végére ugyanolyan lazán végignyomom az edzést,mint Enikő. Mindent meg fogok tenni, hogy így legyen. És remélem, hogy nálam is kialakul végre a függőség, hogy nem bírok majd meglenni mozgás nélkül. Akkor sem,ha vége a programnak. Akkor sem ha elértem az álomsúlyt. Mozogni kell! Mozogni jó! Csak meg kell találni azt, amiben örömünket leljük.
Titeket milyen mozgásforma ejtett rabul?

0
37 éves vagyok, inzulinrezisztens, 3 gyerek édesanyja. 20 éves korom óta küzdök a súlyommal. Kezdetben csak egy-két kilo, majd 5-10, terhességek soràn még több rakódott ràm. Hajni segítségével bő egy hónap alatt 5 kilotól szabadultam meg, ami egy ruhaméretnyi vàltozàst jelentett. Az Àtalakítunk program soràn szeretnék a többi feleslegemtől is megszabadulni. Az egészséges életmódot, beleértve a helyes tàplálkozàst és rendszeres mozgàst, azonban a program végével sem hagyom abba. Célom, hogy a gyerekeimet is helyes útra térítsem, hogy felnőttként ne legyenek ilyen gondjaik.
Author's recent posts

Comments