Útkövetés

Blog

This is some blog description about this site

  • Home
    Home This is where you can find all the blog posts throughout the site.
  • Categories
    Categories Displays a list of categories from this blog.
  • Tags
    Tags Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Bloggers
    Bloggers Search for your favorite blogger from this site.
  • Team Blogs
    Team Blogs Find your favorite team blogs here.
  • Login
    Login Login form

New challenge

Posted by on in Zita
  • Font size: Larger Smaller
  • Hits: 514
  • 0 Comments
  • Print

Nehéz időszakon vagyunk túl a vőlegényemmel. Londonba készültünk, hogy félre tudjunk tenni az esküvőre, meg tudjuk alapozni a jövőt egy gyermek számára, majd később még egyre. 2,5 hónap telt el úgy, hogy Ő kint dolgozott Londonban, én pedig itthon éltem egyedül a hétköznapokat. Neki is és nekem is nagyon nehéz volt. Sokat tanultam, jó kis önismereti lecke volt. Azért volt, mert a történet nem éppen "happy end"-del végződött.

Voltam kint Londonban 4 napot, 3 interjúra is elmentem, mind szakmabeli, logisztikus pozíció lett volna. Nem szeretném nagyon részletezni a dolgokat, a lényeg, hogy a párom közben lebetegedett (két napig egyfolytában hányt, majd hasmenés, torokfájás, elment teljesen a hangja, egy hét múlva még mindig semmi hang nem jött ki a torkán), nem kapott orvosi ellátást, angolul sem tud jól, a munka is elfogyott (festő és ott is jellemző sajnos az építőipari "alámondok a másiknak, elviszem a munkát előled" jelenség), minden körülmény arra utalt, hogy jobb lesz nekünk, ha maradunk itthon. Nekem a 3., végső forduló volt vissza az APL hajóstársaságánál, ismét ki kellett volna utazzak, személyesen részt vegyek az interjún. A vállalat azonban beleegyezett a telefonos interjúba. A mai világban nem tudtak felhívni!!!! Amikor a párom végig a +3630....módszerrel, kinti, angol szolgáltatós számról tudott hívni....nekem ne mondja senki....40 perc után már ott tartottunk, hogy hívjam fel őket én. Betelt a pohár, elment a kedvem az egésztől. Rémálmaim voltak folyamatosan, éreztem, hogy már nem is akarjuk az egészet.

Amikor kint voltam, láttam, milyen áldozatok árán is lehet jól keresni. A lakhatás annyira sokba kerül, hogy a párom 10 emberrel lakott együtt. Egy fürdő, egy wc jutott ennyi emberre, csak a vasárnapja volt szabad. 2 órát utazott a munkahelyére, ugyanennyit vissza. Igaz, februárban voltam, de valahogy az éghajlat is elriasztott. Persze, most a negatívumokat emeltem ki, a lényeg, hogy a mi életünk, és most örülünk annak, hogy egymás mellett hajthatjuk le a fejünket, ketten vagyunk a kis lakásunkban és süt a nap. Az esküvő pedig várat magára.

b2ap3_thumbnail_DSC_0640.JPG

Ilyen zaklatott lelkivilággal mondanom sem kell, mennyire nem figyeltem oda a helyes táplálkozásra, mozgásra. Két éve nem voltam beteg, most pedig egy hónapon belül másodszor. Mandulagyulladásom volt februárban, a december óta tartó folyamatos túlórázás mellett napok óta halogattam, mire orvoshoz mentem. Betegen repültem ki, antibiotikummal a zsebemben. Majd most márciusban garatgyulladás...két napja itthon, pedig múlt hét szombaton kezdődött.

Rendet kell tenni. A lelkemben, testemben egyaránt. Nem akarok beteg lenni, egészségesen szeretnék táplálkozni, ismét átélni a mozgás örömét. Magamba szívni a tavasz napsugarait és örülni az apró dolgoknak. Megölelni és magamhoz szorítani mindent nap Imit, újult erővel belevágni a diétába. Tervezni a közös programokat, várni a májustól szeptemberig esedékes 5 esküvőt, amire hivatalosak vagyunk. Egy kis nyaralásban gondolkodni...

Ami az étkezést illeti, Hajni fog nekem segíteni 15 héten keresztül. Nagyon szépen köszönöm itt is Hajni, nagyon örülök neki, egyedül nem menne!

Minden hétvégén elküldöm majd Hajninak az étrendem, és írok rendszeresen a blogba is.

Csodaszép hétvégét kívánok Mindenkinek!

0
Zita has not set their biography yet
Author's recent posts

Comments