Útkövetés

Blog

This is some blog description about this site

  • Home
    Home This is where you can find all the blog posts throughout the site.
  • Categories
    Categories Displays a list of categories from this blog.
  • Tags
    Tags Displays a list of tags that have been used in the blog.
  • Bloggers
    Bloggers Search for your favorite blogger from this site.
  • Team Blogs
    Team Blogs Find your favorite team blogs here.
  • Login
    Login Login form

Zita

Posted by on in Zita

Nagyon sajnálom, hogy ilyen hamar elgyengültem és szomorú hírekkel kell szolgáljak. :( Egyszerűen nincs kitartásom, türelmetlen vagyok, hiányt szenved valamiből a szervezetem vagy csak nem hiszek eléggé magamban? Valami feszültté tesz napi szinten, nem érzem magam szabadnak, magabiztosnak, elveszítem egy idő után a kontrollt, jön a lelkiismeretfurdalás, önmarcangolás, szomorúság.

Amióta elhagytam a cukrot, túl gyors eredmények jöttek, két hét alatt -2 kg, ez lelkesített, majd érthetetlenül visszaugrott egy kiló, ami olyan mértékig elkeserített, hogy jól bekajáltam, visszajött még egy.

Fél évig csináltam három évvel ezelőtt, volt kitartásom, élveztem, nem törtem meg, rendületlenül folytattam, igaz, még egyetemista voltam, szabadnak éreztem magam, kedvenc edzőmhöz járhattam délelőtt spinningre, de ezek az idők már elmúltak, lehet, hogy képtelen vagyok elfogadni és teljesen "meggyógyulni"? Pedig akarom, de mégsem eléggé?  Örökös önmarcangolás. Sorra derült ki a PCOS, pajzsmirigy alulműködés, IR, nem akarom elhinni, ilyen fiatalon? Gyógyszert kell szedjek, most komolyan? Pont a fél év szigor után, 30 kg-t leadva derültek ki...és még egy ciszta is a májamban. Ennyi össze tud törni egy embert? Akkor én nagyon gyenge vagyok. Erős, magabiztos és büszke, egészségtől kicsattanó szeretnék lenni, aki példát mutat majd a gyerekeinek, aki nem bort iszik és vizet prédikál. Egyelőre pedig ez a helyzet, és szánalmasnak tartom magam. 3 hétig bírtam cukor nélkül. :(

Hits: 578
0

Posted by on in Zita

b2ap3_thumbnail_SN850257.JPG

Tegnap mentem Hajnihoz, átbeszéltük, hogyan is sikerült az elmúlt 16 nap. (Igen, ma már a 17. cukormentes vette kezdetét!!! :)) Összegzésként megállapítottuk, hogy sokkal jobban érzem magam, közel kerültem az első célomhoz, hiszen fogytam majdnem 4! kilót (-5 az első cél, újabb -5 a köv., ott van az eddigi a rekordom, ahol már jól fogom érezni magam a bőrömben, normál testsúlytartomány felső határa nálam, szóval nincs megállás ott sem....de ne szaladjunk ennyire előre) Az elsődleges cél, a cukor kiiktatása kifogástalanul sikerült. (Pedig ÁLLANDÓAN, napi szinten eszi a munkahelyen az asztaltársaságom a nasikat és adják körbe, kínálgatják, most már eljutottunk oda, hogy Zita, gondolom nem kérsz...:D, és a páromnak is kell sütni, nagyon édesszájú, de nem eszi meg az általam készített verziókat...szóval ma almáspite sütés lesz.

b2ap3_thumbnail_SN850259.JPG

Amit nem sikerült jól csinálnom: az utóbbi 4 napban sütni támadt kedvem, nem is egyfélét. Készítettem fahéjas-mandulalisztes kekszet, amiből adtam ajándékba, de én is nagyon erőkkel pusztítottam nem éppen megfelelően beiktatva a napba. Pl.: reggeli után még 2-3 szem, este a körözött után....szóval indultam lefele a lejtőn, majd sütöttem teljes kiőrlésű, diétás Rákóczi túróst, amiből szintén nem csak tíz óraira lapátoltam, egyszóval tragédia érzet, lelkiismeretfurdalás. Nem beszélve a csütörtöki napról, amikor annyira felidegesítettem magam valamin a melóhelyen, hogy hazafele betértem egy Update boltba és vacsorára betoltam a következőt: Update kakaóscsiga ÉS somlói ÉS grízpuding, no comment. Persze 6-kor, meg mentünk utána futni és másnap volt a legkevesebb a súlyom, na de kérem szépen, mit profitált a szervezetem a vacsorának nevezett étkezésemből??? :(b2ap3_thumbnail_SN850262.JPG

Ezután következett a Rákóczi túrós maradékának rátukmálása a páromra (aki már előtte is kérdezte, hogy miért sütöm, ott van még a mandulalisztes is, meg miért ekkora adagot). Hajninak is előadtam a bánatom: nagy sütési vágy, majd bűntudat, egyszerre megszabadulni vágyás az elkészített nyalánkságoktól, ergo Hajni: "Ne süss!" Hétvégi palacsinta és gombás milánói terv kihúzva!!! Mert "vissza fogsz esni", "Ezt most hagyd abba!" És én így is teszek! Illetve Hajni tanácsát megfogadva, ügyelek az elfogyasztott szelet húsok mennyiségére, ami nagyon kevés volt, és ez is okozhatta az édesség iránti vágyat. Tegnap este elmentünk bevásárolni, úgy gondoltam, ha palacsinta nem is lesz, de megadom a módját, érezzem a törődést, élvezzem a "diétát". Lesz itt kérem szépen "tivornya" hétvégén. Vettem avokádót, ki kell próbáljam holnap reggelire a rántottát, amit Hajni megosztott, ebédre teljes kiőrlésű Tortillát tervezek gombás-tejfölös csirkemellel, salátával, vacsira alkotok valami fini salátát, gyümi lesz vegyesen Update pudinggal: került a kosárba sárgadinnye, banán (igen, pár karikát megérdemlek, úgy döntöttem) és egy egész ananász is. :) Holnap ebédre sült krumpli természetesen figyelve a mennyiségre és mellé sajt, husi, saláta. Uzsira cukormentes müzliszelet, nyammmi.

És még valami, amit Hajni javasolt, naná, hogy kipróbáljuk! Főztem gyümölcsteát (ebből is dobtam be 3 félét a kosárba), egy nagy lábossal, bele édesítő (bevallom még fahéj is, mert a választott teám almás-fahéjas), ezt fogom iszogatni, csillapítandó édességi iránti vágyamat. Kíváncsi vagyok, hogy fog esni, évek óta minden nélkül iszom a teát. :)

Hits: 362
0

Posted by on in Zita

Szombaton nagyon jól sikerült a vendéglátás. Én "csak" egy virslivel ettem a képen látható menüt, de az esti koncert után még hajnal 2-kor sem voltam éhes, hm, különösnek találtam a dolgot, ennyire eltúloztam a vacsit?

b2ap3_thumbnail_SN850248.JPG

Aznap futottam 50 percet, sétáltunk Anyuékkal két órát, este álltam 3-4 órán keresztül, másnap brutális izomláz lett az eredménye.

b2ap3_thumbnail_SN850256.JPG

Vasárnapra csináltam zabpelyhes túrógombit, nyammmi.

b2ap3_thumbnail_SN850252.JPG


Tegnap megint hozott az asztaltárs kolléganő édességet: vargabélest. Muszáj volt most már beadagolnom, hogy szeretnék odafigyelni...cukrot nem enni....de ma is volt még belőle, és mondogatták, hogy nekem hagyták, meg ennyitől nem lesz bajom.....ellenkeztem!!!! Kemény vagyok. Pedig vasárnap még 3 órán át életem párjának mézes-krémest csináltam, már régi vágya volt, hogy tanítsa meg nekem a Mamája, mert a családban Anyukája és a nővére nem süti. KÍNZÁÁÁÁS!

Úgyhogy ma Hajni nem volt tökéletes a napom, befigyelt egy Szamos marcipán szív és Update kakaótorta is. Most viszont megyek futni!

 

 

Hits: 356
0

Posted by on in Zita

b2ap3_thumbnail_SN850201.JPG

Jelentem, már 7 napot végigcsináltam, Hajni ellenőrizte, úgyhogy bátran állíthatom, hogy nem is akárhogyan, tökéletesen. :) Napi édességkísértés azért megvan, de igyekszem becsukni a fülem, ha már a szimatom "ingerel" és így is csorog a nyálam kb., amikor mellettem eszik a kekszeket, sütiket, de hát így még büszkébb vagyok, ilyen asztaltársak mellett kérem szépen, amikor még hallgatom is, hogy "aztán este a Nagyi Palacsintázójába mentünk...", na ekkor érzi csak igazán hős(nő)nek magát az ember!

b2ap3_thumbnail_SN850202.JPG

Holnaptól fokozódik a helyzet, Hajninak már nem fogom küldeni naponta az étrendem, hanem magamtól kell folytatnom, felírnom és majd jövő hét pénteken megyek Hozzá személyesen. Szurkoljatok nekem, ahogy csak tudtok, tiszta erőtökből kérlek szépen Titeket!!!

b2ap3_thumbnail_SN850203.JPG

Ráadásul most pár napig egyedül leszek itthon esténként, illetve a hétvége nehezebb szokott lenni, mivel nincs lekötve az agyam folyamatosan, estig, mint a munkahelyen. A két hetes fogyiversenyek alkalmával megfigyeltem, hogy nálam a 10. nap mindig a kritikus, ott elgyengülök. Hát most nem szabad!!! Nem is arra gondolok itt, hogy cukros ételt vennék magamhoz, csak hogy kicsit elengedem magam és becsúszik valami Update nyalánkság.

b2ap3_thumbnail_SN850204.JPG

Pedig nem kellene ezektől tartani, szembe kell nézni velük és legyőzni a saját félelmeimet! Szemem előtt lebeg az első kg-ban kitűzött cél.

b2ap3_thumbnail_SN850206.JPG

Legfeljebb csinálok túrógombócot, az a gyengém és a versenyekben is szerepelt. Imádom a túrót, annyira jól laktat! Csúcs szuper egy élelmiszer!

Hits: 501
0

Posted by on in Zita

b2ap3_thumbnail_SN850194.JPG

Nem akarom elkiabálni, biztosan lesznek még mélypontok, de azt hiszem, ma, az 5. napon kifejezetten élveztem, hogy táplálóakat és egyben isteni finomakat eszem, és hogy minden étkezés előtt rendesen korgott a gyomrom. Reggel képzeljétek mire ébredtem! Azt álmodtam, hogy vállalati rendezvényen a terített asztalnál beszélt hozzám az ügyvezető, közben én öntudatlanul vettem ki a kosárkából egy csokis péksütit, fel sem tűnt, hogy megettem, míg arra koncentráltam, mit mond a főnököm. Majd mikor rádöbbentem, iszonyatosan szörnyű érzés kerített hatalmába, rettenetesen szomorú voltam, hogy most oda van 4 nap munkája, kezdhetem elölről. :( :)

b2ap3_thumbnail_SN850197.JPG

Aztán megnyugodtam, hogy csak álom volt és elkészítettem szépen a reggelit: a 17. fogyiversenyben találkoztam először ezzel az olívabogyós túrókrém recepttel, annyira imádtam, hogy másik napon is inkább erre cseréltem az előírt reggelit, hát most ismét felelevenítettem!

b2ap3_thumbnail_SN850198.JPG

Aztán jött a nagy döbbenet, amikor reggel kolléganőm hirtelen előkapott egy tál illatos almás pitét és mindenki lelkendezett az asztalunknál, csak az én arcomra fagyott a mosoly, mintha egy tőrt döftek volna a szívembe. Egyenként odajött hozzánk és körbe is kínálta (legalább tette volna a konyhaasztal közepére, ahogy (sajnos) kialakult nálunk ez a szokás....), hirtelen annyit tudtam kinyögni, hogy "Lehet később?" Abban reménykedve, hogy feledésbe merül vagy elfogy??? A válasz határozott és "felháborodott" hangsúlyú NEM volt, kivettem hát egyet és félretettem egy szalvétára. Illatozott egész nap, de 10-kor, amikor már nagyon korgott a gyomrom, elfogyasztottam az én sajátos "almáspitémet": 1 Golden almát felkockáztam és elkevertem 90 g túróval, ment bele jó sok fahéj (imádom), és egy kis stevia is. Kishitű és szégyenlős is vagyok, előre inni a medve bőrére pedig végképp nem szeretek. Pedig mennyivel könnyebb lenne őszintén elmondani, miért küzdök, biztosan elfogadnák, ha nem is értenék meg, és talán kevésbé kínálnának, ki tudja. Mindenesetre, majd ha látványos lesz kilókban a változás, akkor "hangoztatom". (délután egyébként másik kollégám is odajött a tállal és megkínált, hogy vegyek, mert mindjárt elfogy, mondtam, hogy nem kérek köszönöm. Viccesen a válasz: de kérsz.....és majd odaadod nekem. :)

b2ap3_thumbnail_SN850199.JPG

Most nem szuperhős vagyok, komolyan? :) És hogy mi lett a félretett almás süti sorsa? Napközben eltettem a táskámba, egy szóval nem hazudtam, hogy jajjj de finom volt, meg köszi, hogy hoztad (amit amúgy mindig tenni szoktam, rosszul érzem magam kicsit emiatt, de majd utólag minden elmondok....), de azt a látszatot keltettem, mintha megettem volna, igen kis sunyi voltam, nézzétek el nekem. És hazahoztam a páromnak.

 

Engedjétek meg, hogy megosszak veletek egy, még korábban az interneten talált idézetet, ami nagyon tetszett és most újra elolvastam:

(kicsit sarkított, de mindenki maga leszűrheti, számára milyen üzenetet hordoz)

Nem. Az én döntésem, amikor megeszek valamit. Az én döntésem, hogy elmegyek-e az asztalon hagyott rántott húsok mellett, amik megmaradtak ebédről, és ingerlően illatoznak a krumplipüré meg a párolt rizs mellett…a kint felejtett apró hosszanti csíkokra vágott csemege uborka, és a gusztusos tartármártás szomszédságában…hogy elmegyek-e mellettük, még csak pillantásra sem méltatva útban a sárgarépa és az alma felé, amit éppen összedarabolnék vacsorára, vaaaagy….vagy hirtelen mozdulattal megállok, és leharapom a negyedét a rántott húsnak, és eszem hozzá egy falat krumplipürét (nem sokat, csak amennyit a szedőkanálról le tudok harapni anélkül, hogy kiugorjon az állkapcsom)…meg egy villányi kis rizst, majd egy kiskanál tartármártást még, csakhogy ki ne száradjon a szám. Az én egyedüli döntésem, amit akkor és ott, a konyhaasztal mellett hozok meg. Nem másé.

 
Nem az anyámé, aki két hónapos koromban áttért a tápszerre, és nem szoptatott tovább. Nem az apámé, aki le sem szart, mert az alkoholizmusával volt elfoglalva. Nem a haverjaimé, akik kicikiztek állandóan, amiért kövér voltam. Nem a férjemé, aki túl sokat dolgozik, és nem elég figyelmes. Nem a feleségemé, akinek esetleg gyakran fáj a feje…..nem. Az enyém és csak az enyém. Ahogyan a problémámat (amennyiben van persze) is nekem kell megoldanom és nem másnak. Ha előre nézek, láthatok egy célt, és kitalálhatom a módszert, ahogyan el akarom érni a célom. Ha az okokat keresem, az lehet szórakoztató, vagy érdekes, vagy tanulságos….de ahhoz hátrafelé kell fordulnom, és az nem visz előrébb az utamon. Az utamon csak én tudok előremenni, és ahhoz az kell, hogy arccal előre, leszegett fejjel, konokul menjek előre. Ha csigalassúsággal, mert bokáig ér a mocsár körülöttem, akkor is, ha hétmérföldes csizmában ugrálhatok, akkor is.
 
Meggyőződésem, hogy akinek gondja van a súlyával, és fogyni akar…. annak meg kell állnia, ki kell lépnie önmagából, egyet előrelépve 180 fokot fordulni, és szembenéznie saját magával. És feltenni azt a kérdést, hogy én mit teszek, vagy mit nem teszek azért, hogy elérjem a célom. Hogy én mit teszek vagy nem teszek. Nem azt a kérdést kell feltenni, hogy mások mit tesznek, vagy nem tesznek azért, hogy én elérjem a célom! Mert nem másnak a dolga az én életem, hanem az enyém. Nem azé, aki úgy csinál, mintha….nem azé, akinek fizetek, hogy az övé legyen. Tehetnek úgy mások, mintha közük lenne hozzá. Tehetek én is úgy, mintha közük lenne hozzá. De nincs. Csak nekem van közöm.”
Hits: 485
0