Útkövetés

Ami a Fogyiversenyen túl van…

Jelenleg a 18. „verseny” zajlik. Nagyon szeretem ezeket a csoportokat. Jó érzés látni, ahogy egymást erősítik … segíthetek nekik…hogy bíznak magukban és új erőre kapnak. Tudom, hogy sikeres lesz ez a két hét is. De mi van két hét után?

 

 

 

Két hét után jön csak az igazi motiváció, amikor mindenki szembesül azzal, hogy MOST tényleg sikerülhet elveszíteni azokat a makacs, évek óta ragaszkodó kilókat.

Van, akinek ez elég útbaigazítás és végigcsinálja az utat egyedül. Van,aki még részt vesz 1-2 „versenyen”. Van, aki szakmát vált és fitness edző vagy épp dietetikus hallgató lesz, van aki cukrász és szakértelemmel kísérletezi ki a diétás tortákat, süteményeket. Egy biztos, elmozdít.

Ha megérzed, hogy a tested Te uralod, és nem ő Téged, máshogy érzed majd magad, felemelkedsz és kinyílsz.  Amíg a tested uralkodik feletted depressziós vagy és az ételbe menekülsz, ha már megfordítod a folyamatot, az ételt táplálékként és nem pótlékként használod.

Én is emberből vagyok és szeretem az édességet, a finom falatokat, szeretek enni. DE! Ha bármit a szükségletünkön túl fogyasztunk, hízás lesz a vége. Ilyenkor az jut eszembe, ha nem tudok ellenállni, akkor mi különböztet meg az állatoktól, amiket csak az ösztöneik vezérelnek?

Ezért kell tudatosan élni, nem egyik divatdiétából a másikba esni, szélsőségesnek lenni, tápanyagot megvonni. Egészségesen kell táplálkozni! Csak sajnos ez nem túl csalogató szó, nincs a nevében x kg fogyás, nem motiváló. Értéke csak betegség esetén van. „ Bár éltem volna egészségesebben” Ez keveseknek jut eszébe időben!

Büszke vagyok Rád, ha Neked igen!