Ehetünk rizst, ha diétázunk?
A rizs nem tiltólistás alapanyag. Nézd meg, hogyan illeszthető be fogyókúrába, IR-be vagy cukorbetegség esetén egy jól összeállított étrendbe.
Ismeritek Sziszüphosz történetét?
Szerintem vajh mindenki, de ha valaki mégsem, áldoznék rá pár füstölgő szót a mitológia oltárán. Sziszüphosz egy görög mitológiai amolyan csávóféle, valamiféle királyszerűség, aki ismerte az öreg isten, Zeusz jó pár szaftos hálószobatitkát. A hülyéje, fel nem mérve az erőviszonyokat – mégiscsak a fő olimpapóról volt szó ugyebár – előszeretettel pletyizte is el ezeket a titkokat. Ma a bulvárújságok felkapott hírforrása lenne. Hát a kaporszakállú mindenható főkujon sarokba is állította, sőt, kukoricára is térdepeltette ezért, és kis kitérővel az alábbi büntetésben részeltette: kősziklát kell a hegyre felgurítania, s mire felérne vele, rohadtul elfárad, megpihenne, ám a szikla zurück, s kezdheti is elölről. Ez az ítélet – tévedés ne essék, hisz mégiscsak nagy az állat istenkertje – természetesen az örök időkre szól.
Sziszüphosz és az ő golyógörgetése ezáltal az emberi teljesítőképességet már-már meghaladó és hiábavaló munka elnevezésének metaamforája lett, amely szinte minden ízében ordítóan hasonlatosnak tűnik egy fogyókúrához. Ugyebár?? 😀 Én legalábbis sokszor érzem mind a hiábavalóságot, mind azt, hogy ez a munka örök időkre szól.
Az ő példáját segítségül hívva próbálok kicsi ízelítőt adni abból, hogy milyen nehéz folyamat is egy ilyen súlytöbbletnél (nyilván kisebbnél is) a fogyókúra, és mégis hogyan, miként érdemes azt csinálni, korábbi próbálkozásaim tapasztalatait is ideapplikálva.
Egy fogyásnál csak a hab a jéghegy csúcsán a kívülről is észlelhető esztétikai változás, az, hogy mennyivel jobb érzés a tükörbe nézni, begyűjteni az elismerő megjegyzéseket ésígytovább. Az igazán fontos, mégis az – legalábbis én ezt tapasztaltam – ami belül történik. Olyan tapasztalatra tehetünk szert, ami keveseknek adatik meg az életben, és ami felvértezhet bennünket az élet későbbi kihívásaira is akár. Többek között, ha jól csináljuk, kaphatunk tőle önbecsülést, önbizalmat, hitet a befektetett munka gyimilcsében, akaraterőt. Ezek nagyon értékes dolgok.
Egyik nap a héten peripatetikus sétámat róttam a fotelben, uzsonnaidőre várva, és elmélkedtem azon, hogy vajon mi lehet az, amire Sziszüphoszunk nem gyütt rá eme nagy teher alatt, amire ha én ráeszmélek, már mindjárt nem lesz a fogyókúrám sziszifuszi attitűdű. És nem fogjátok elhinni, de rájöttem. 😀 Mégpedig 2 fontos momentumra, amely görögségünknél, és az én korábbi próbálkozásaimból is hiányzott.
Az egyik az, hogy törekednem kell tudatosan, a kívül-belül megélt változást egyensúlyban szemlélve megélni a folyamatot. Ha ugyanis Sziszüphosz egocsökkentő szándékú kőgörgetőkúráján tudatossággal nézi, ami történik vele, akkor képes lenne megfigyelni, hogy a kő a görgetéstől egyre csak kopik. Könnyebb és könnyebb lesz, ő pedig ezzel fordítottan arányosan edzettebb és edzettebb. És ebben a tudatban jármát idővel már levenni lenne képes.
Erre majd későbbi bejegyzésekben vissza-vissza fogok utalgatni, hogy mit is jelent tudatossággal csinálni egy fogyókúrát, ami ettől már persze nem is fogyókúra lesz, hanem annál sokkal több, igazi önismereti kalanddá változik. 😉
Nyilván Sziszüphosz – tudatos nem lévén – az örök időkig görög kövével felle-felle, valami titkos helyen most is éppen úgy, mint ezer éve. Ez tudott. 🙂 Simán lehetne belőle modernkori turistalátványosság, holmi tuti szelfipartner, ha tudnánk hol… Keresésére azért szerintem ne induljatok! 😀 Azt tartom a legvalószínűbbnek, hogy az a kő már rég elkopott, és Sziszike már a semmit görgeti. Ha időközben netán mégis tudatára ébredt, akkor kis ésszel már rég lelécelt. 😀
A másik fontos dolog pedig , amin szerintem Sziszuka elcsúszik, hogy elfelejt, nem akar, nem tud segítséget kérni.
Ó de sokan, sokszor elkövetjük ezt. Azt gondoljuk, hogy mindent tudunk, vagy csak szimplán nem merünk, nem tudjuk kitől kellene segítséget kérni, de az is lehet, hogy egyszerűen csak nincs hozzá lelki erőnk.
Tehát tudatosság és segítségkérés. A változásnak és a változtatásnak a fundamentumai.
Én így törekszem csinálni, és a balance-t nem csak a végeredménytől várom. Próbálom kiegyensúlyozottá tenni az utat is.
Mert a kitűzött cél nagyon fontos, de az odáig megtett út legalább annyira.
Az utat pedig megpróbálhatjuk kínkeservvel magunk mögött tudni, vagy helyette bele-belecsempészünk egy kis játékosságot.
A játékosságról is írok még, oké? De ebbe most csak ennyi fért.
Hú, de iszonyatosan velőscsont lett ez az írás. Egy hétig el lehet cuppogni rajta. 😀
Most elütöm magam új edzőcuccot nézni, mert a régi már biza kicsit nagy. Már nem igazán előnyös… 😀
Balanszban burjánzó napokat!
balanceboy
