Az édesítőkkel vagy azok használatával van a baj?

Arról már azt hiszem kevésbé kell meggyőzni a nagyközönséget, hogy a túlzott hozzáadott cukorfogyasztás ártalmas, de vajon mi a helyzet az édesítőkkel?
Sokan ördögtől valónak kiáltják ki és azon kutatásokat sorakoztatják fel ellenük, melyek az egészségre való negatív hatásukat támasztják alá, sokan nem éreznek kockázatot a fogyasztásukkal kapcsolatban és előszeretettel alkalmazzák.

A könyvemben is kifejtettem azon véleményemet, hogy nagyon ideális volna valóban, ha a túlzott cukorfogyasztásról mindenki egyből úgy tudna leszokni, hogy nem keres alternatívát helyette vagy ha szükséges, a természetes cukorforrásokat használja fel édesítésre (gyümölcsök, hőkezelt zöldségek, melyek édes ízűvé válnak), de a valóság nem ez.

A valóság az, hogy nagyon-nagyon elferdült az ízérzékelésünk. Amikor még általános iskolás voltam (és ennek már sajnos 25 éve) édes ízű étel elvétve volt hétközben a menzán és leginkább a vasárnap volt a sütizésé, pontosabban 1 db süti elfogyasztásé és nem egy fél tepsié. Gimiben sem változott ez drasztikusan, bár a csokiautomata egy-egy olyan napon amikor még 7. vagy 8. órám is volt, nem mondom, hogy nem csábított el.
Mi történik ma 20 évvel később? Az emberek nagy része, ha tehetné minden étkezésre édeset enne, minden itala édes ízű volna. És a probléma ebben rejlik és nem az édesítőszerekben. Ha hetente 1-2 alkalommal fogyasztanánk édesített ételt, se a cukorral, se az édesítővel nem lenne gond. Ha csökkenne azon ételek fogyasztása, melyek önmagukban nem elég ízletesek ezért plusz cukrot/édesítőt kell használni ízfokozásra, nem lenne gond egyikkel sem. Ha csak heti 1-2 alkalommal fogyasztunk olyan ételt, amely cukrozott/édesített, senki anyagcseréje nem borulna fel.

A probléma az, hogy elfelejtettük milyen a tápláló étel valódi íze, minden tartósított és „ízfokozott”.

Azt gondolom, hogy az életmódváltás egy kezdeti, meghatározó lépcsőfoka, hogy a cukor helyett alternatívát keresünk. Annak az embernek, akinek épp elég küzdelmes volt kilépni a komfortzónájából és lemondani a cukorról, nagy feladat lenne egyből a sült répát vagy a párolt almát kínálni és megszokni édes íz gyanánt. De túl kell tudni lépni. Érdemes formálni az ízérzékelésünket is.

Gyakran találkozom olyan étrendi naplókkal a konzultációk előtt, ahol reggelire édesítős palacsinta/kakaós csiga, tízóraira édesítős rudi, ebédre záró fogásként édes étel, uzsonnára egy kis édesítős zabsüti vagy édesítős kekszes nasi, vacsorára pedig egy kis sós van, de édes ízzel lezárva. A baj inkább szerintem ebben rejlik és nem abban, hogy napi egy vagy két édesítős összetevő van az étrendben.

A túlzott édesítőszerhasználat káros hatásairól egyre több tudományos kutatás lát napvilágot. Mivel a nagyszámú tanulmányok legtöbbje állatokon végzett, egyértelmű eredmény nem jelenthető ki az emberekre kifejtett hatásával kapcsolatban, azonban érdemes meghallani és megfontolni ezeket az eredményeket.

A nemrég megjelent, Cell folyóiratban publikált kutatás 120 embert vizsgált, akik 4 különböző energiát nem biztosító édesítőszert fogyasztottak. A kutatás célja annak tanulmányozása volt, milyen hatással vannak az édesítőszerek a bélrendszer egészségére. Azt találták, hogy az édesítők szervezetre gyakorolt hatása egyénenként eltérő lehet. A szacharin, szukralóz, aszpartám és stevia hatását vizsgálták.

A kutatásba bevontak egy csoportjánál a szukralóz és a szacharin megemelte a vércukorszintet, megváltoztatta a bél mikrobiomját. A kifejtett hatás mértéke attól függött, milyen volt a bél kiindulási állapota. A bél mikrobiomjának vizsgálatához, shotgun technológiát alkalmaztak – én is ilyennel nézettem meg a mikrobiomomat – amiről a Facebookon írtam, itt el tudod olvasni. Ennek a kutatásnak is az a konklúziója is az, hogy további vizsgálatok szükségesek az egyértelmű és általánosítható eredményekhez és a cukorhasználat nem jobb alternatíva, mint az édesítőszer. Ahogy írtam, a gond, a mértéktelenséggel van.

Téged érdekelne egy olyan étrend, amiben sem cukor, sem édesítőszer nincs? Az agynak kb 6 hétre van ahhoz szüksége, hogy alkalmazkodni tudjon a megváltozott szokásokhoz és ne legyen szüksége a túlízesített ételekre, legyen szó cukorról vagy sóról. Kipróbálnád?

Életmódváltóként, cukorbetegként, IR-esként mit gondolsz a fenti témáról? Mennyire bírod édes íz nélkül és mennyire aggasztanak ezek az eredmények?
Azért kifejezetten az életmódváltókat kérdezem, mert számukra kihívás ez igazán. Akinek nincs gond a testsúlyával, az étkezési szokásaival, eleve nem kérdés, hogy mennyi cukrot/édesítőt fogyasszon, de az, aki küzd a változással, ő mit gondol?