Én elmentem a vásárba

Ha vásárba nem is, de a piacra igen.
Próbálva elkerülni a tömeget. 

Amúgy is általában stresszel a vásárlás, hát ha még nyomorogni kell, meg átverekedni magam a  tömegem. Nem szeretem. Meg az örök ősfélelem, hogy nem kíván-e meg valamit mármegin a “bár mindent a szemnek, de semmit a fölös kalóriának”. A cipekedés részéről nem is beszélve, főleg, amikor többször is kell fordulni. Pfff.
Szóval, ha lehet, szeretem másra bízni.
De ezúttal nem volt menekvés, ki kellett merészkednie az oroszlánnak az ő barlangjából!
Van ám, amikor vásárlás közben jön meg az étvágy és holmi légből kedvet kapok rá. Valami hasonló történt most is. Miután jártam a gombásnál, varázslatos kedvem lett a vásárláshoz. Találtam színes paradicsomokat és paprikákat, és kedvet kaptam egy finom vegyessalátára. Csakis belőlük.
Hívogattak. Elhiszem, hogy nehezen hihető, de láttam, ahogy mozgott a szájuk. “Minket vegyél meg, minket egyél meg!” – sivalkodtak, elnyomva a tömeg morajlását is. Borítottam is eredeti terveim miattuk, de sajnos megvettem a másik, étrendben előírt ételhez való alapanyagokat is.
Basszuskulcs és kontratenorária után áttervezés látszott szükségesnek.

Válsághelyzet

Válság a négyzeten, stressz a körön! Szimpla egyszerű geometria. Amúgy imádtam a matematikát, amikor én még kissrác voltam, így hát erőst bíztam, nem fog ki rajtam ez az eset sem.
A válságkezelésnek egyik pillanatában majdnem fel is hívtam a most frissen végzett kócs barátomat, hogy szükségem van-e kócsagra nekem ebben a helyzetben, és hogy ő meg-e, ha igen.
De ehelyett leültem, vettem pár mélyrelaxációs célzatú levegőt, beindítottam a nyálelválasztásomat, és amikor az első kis gyöngyöző csepp megjelent a szám sarkában, nekiláttam a frissen szerzett zsákmány megnyúzásának és feldarabolásának. Hát a végeredményről is beszélve, ahány féle paradicsom és paprika, annyi különféle ízben, textúrában tobzódott eme förtelmesen finom összvehordvány. Az ÉN kreatúrám. Így utólag megállapítom, jól kezeltem a helyzetet, helyzetbe hozva a stresszkezelés azon módját, hogy ettem egy finom vegyes hagymás paradicsom-paprika salátát, amit még el sem sóztam.

J.A., és azon már meg sem is lepődtem, hogy az én saját kis csodakrematóriumomban az állandóvá és örökké váló anyag ezúttal is boldogan haladt a belek alagútjain és gazdag életet nyert eme salak a buzgó vesék forró kútjain. (Vö: itt)

Mert ám iszom is, mint a gödény.
Meleg is van, szoktam is, meg kell is.
Mert azt mondják a hozzáértők, hogy az segíti a kúrát. Én meg szófogadó kisgyerek vagyok, a tüzet is vízzel oltom, ha ballag a káró katona, hát még ha vadakat terel a juh ász. (Vö: itt)

A fogyókúra ugyanis nem holmi hazárdjáték, nem orosz rulez, neadjördög kárty a party…
Szóval és só nélkül így esett esetem a vásárnak álcázott piacozással.
Megyek meg is nézem, hogy a félpénzem növőben vagy elfogyóban.
Megnéztem, jelentem, sajnos teljes félpénzfogyatkozás… 

Elalszik hát szépen kis balansz.