Az evészavarok napjaink egyik kiemelt, egyik legjelentősebb népegészségügyi problémájának tekinthetőek. Megelőzésük, kezelésük komoly kihívást jelent, de még felismerésük is olykor nehézséget okozhat.
Az evészavarokkal való foglalkozás fontosságát véleményem szerint leginkább 2 dolog támasztja alá. Az egyik a gyakori előfordulásuk. Az átlagnépesség körében 1-3%-ra tehető a különféle evészavarok prevalenciája, ám egyes csoportokban, korosztályokban (pl. fiatalkorúak, serdülők, szépség- és divatiparban dolgozók, stb.) sokkal gyakrabban fordulnak elő mind a diagnosztizált evészavarok, mind a szubklinikai súlyosságú kóros, rendellenes evési attitűdök, szokások. Itt sem feltétlen csak anorexiáról beszélhetünk, sokféleképp jelentkezhetnek a tünetek. Másrészről súlyos, komoly egészségügyi következményekkel, testi szövődményekkel járhatnak a kezeletlen (és fel nem ismert) evészavarok.
Íme -a teljesség igénye nélküli- néhány, a leggyakoribb típusú evészavar és azok főbb jellemzői, tünetei:
Az anorexia nervosa lényege az étel elutasítása, a nagymértékű fogyás, a kóros soványság, alultápláltság, kórosan alacsony testtömegindex.
Bulimia nervosa esetében a testsúly általában normális, de túlevéses epizódok jelentkeznek, melyeket kompenzáló viselkedés (pl. önhánytatás, has- és vízhajtózás, intenzív testedzés, stb.) követ.
Túlevéses zavar (binge eating disorder) esetében a falási epizódok során a szükségest jóval meghaladó ételmennyiség elfogyasztása jellemző, de nem követi önhánytatás.
Éjszakai falászavar (bulimia nocturna), amely során az evés, a falás az éjszakai órákban történik, reggel azonban általában étvágytalanság fedezhető fel.
Vannak egyes, kifejezetten sportolókra jellemző evészavarok is, ilyen például az anorexia athletica (az egyén nem a súlyvesztés, a fogyásvágy vagy a külső megjelenés miatt diétázik, hanem a jobb teljesítmény elérése motiválja), a testépítő típusú evészavar, melynek központi tünet a testzsírfóbia.
Az evészavarok legtöbbször testképzavaron alapulnak, jól példázza ezt a -kifejezetten férfiakra jellemző- izomdiszmorfia (melyben az érintettek -súlytöbbletük és izomzatuk ellenére- nem látják magukat kellően izmosnak).
Amennyiben felmerül bármely kórkép gyanúja, bizonyos tüneteket észlel magán vagy a környezetében élők valamelyikén, ne féljen szakemberhez fordulni és segítséget kérni! Dietetikus és pszichológus összehangolt, közös munkájával közösen tudják támogatni Önt az egészséges életmód, kiegyensúlyozott táplálkozási szokások kialakításában!