Försztájm

Írhattam volna úgyis, hogy felütés. Mozgásba lendítés.

Ha valami mozgásban van az jó. Mozogni jó, erről is lesz szó várhatóan a későbbiekben. A mozgás dinamika. A dinamika elengedhetetlenül szükséges az egyensúlyhoz, divatosan szólva bal ance-hoz. Sajnos én a jobb ance-ot is ismerem, ami nem a jobbat, hanem ez esetben a rosszabbat jelenti. Azt az állapotot, amikor nincs egyensúly. Nincs a testen belül, nincs a test és a lélek között, és ezáltal az egyén nem tudja megteremteni a szellemi jólétet, a balanszos testlelket.
Tehát az egyensúlyhoz, ami egy vágyott, statikusságot, állandóságot sejtető állapot, dinamika kell. Paradox módon, mint oly sok minden az életben.
Ahhoz, hogy valami mozgásba lendüljön, ahhoz pedig erő, segítség kell, olykor többször is, egy idő után újból is, hiszen nem vagyunk örökmozgók, bármennyire is szeretjük eme mítoszban ringatni magunk.
Az írásomban, írásaimban azt próbálom elmesélni, nekem mi segített, remélve, hogy ez segítségére, okulására lehet más(ok)nak is. Ugyanis hatunk egymásra, és ezáltal segíteni is tudunk egymásnak. Többen együtt többek lehetünk egyénként is.

Segítség, de mégis miben?

Ez egy dietetikus oldala. Én nyilván azt mondom, hogy a világ legjobb dietetikusáé, de hát én nem vagyok egy világlátott ember. De azok közül, akikkel dolgom volt, Hajnit a legjobbnak tartom. És a testtömeg alakulás (általánosan bevett, de fizikai értelemben nem helyes szóhasználattal testsúly, használom én is így ezután) legnagyobb részt az étkezéssel függ össze, ami már adja egy dietetikus komoly létjogosultságát ebben a betegségben.
Túlsúlyosnak lenni olyan állapot, amin elhatározással, kitartással és megfelelő segítséggel változtatni lehet. Ezzel meg is érkeztünk az első dologhoz, amiért hálásak (is) lehetünk. A hála pedig nagyon fontos. Segít pozitív oldaláról szemlélni a tényeket és a történéseket, és a problémák megoldásában meglátni a lehetőséget a fejlődésre.
Ezzel a tudattal könnyebb vízre szállni, és a folyón elevezni a végcélunkhoz, az ideális testsúlyhoz. A folyó elvisz a tengerhez, ahová oly sokan vágyunk. Tengerpart, pálmafa, cukormentes koktélok, egyszóval az élet élvezete. Az életet márpedig helyesen – a mértékletesség zsinórmértékével – legcélszerűbb élvezni, ennek megtanulásához pedig kiváló önismereti folyamat lehet egy fogyókúra.

Az írás címe pedig azért lett ez, mert tervek szerint folytatásos lesz. Egy amolyan szubjektív tapasztalatdömping arról, hogy mit jelent számomra kövérnek, túlsúlyosnak lenni, mit jelent ezzel a betegséggel élni. Hogyan próbálok, próbáltam változtatni ezen a statikus állapotom, hogy eljöjjön a dinamika, és ezáltal a balance, az egyen(test)súly. Mit csináltam, mielőtt Hajnit megismertem, hogy dolgozom az ő „módszerével.”
A folyamat végén pedig remélhetőleg – maradva a tengerpart hasonlatnál, egy várhatóan kánikulai napon – elérkezem odáig, hogy egy önfeledt gigahátast ugorjak a vízbe, és szimplán csak élvezzem a kemény munkával elért célt. Hasast is ugorhatunk persze, mert bár lesz has akkor is, csak maximum nem ekkora, és ha nem is kockás, de remélhetőleg legalább nem is csíkos. 😀 Egyszerűen csak egy szimplán normál méretű hasacska. ?

Mindezt férfiként. 

Mert a rossz vagy inkább még rosszabb sztereotípiák miatt úgy gondolom férfiként fogyókúrázni nehezebb, de mindenképpen más.
Adjunk nevet is ennek az egésznek, legyen egyszerűen csak FATAMORFÓZIS. 🙂
Felütés megvolt, üssük le együtt. 😉

Megyek is tízóraizni. Valami vaníliás pudliszerűség van rizibizivel.
Ja mégsem rizibizivel, ribizlivel.
Huh, és nem is pudli, hanem puding. Ráadásul csokis.?

Szép napot!