Ehetünk rizst, ha diétázunk?
A rizs nem tiltólistás alapanyag. Nézd meg, hogyan illeszthető be fogyókúrába, IR-be vagy cukorbetegség esetén egy jól összeállított étrendbe.
Az inzulinrezisztencia diétáját (IR-diéta) rengeteg tévhit és félreértés övezi. Sokan étkeznek teljesen felesleges és túl szigorú szabályok szerint. Talán nincs még egy olyan étrend, amit annyi mítosz és hibás tanács kísérne, mint az inzulinrezisztencia diétát.
Ez nem a diétázók hibája: sokszor félinformációk keringenek a csoportokban és fórumokon és nem könnyű eligazodni, hogy kinek érdemes hinni. Nincs olyan, hogy csak jó vagy csak rossz étel, a fekete-fehér szabályok ritkán működnek, hosszú távon pedig inkább ártanak, mint használnak.
Sokan úgy gondolják, hogy teljesen el kell hagyni a szénhidrátokat az IR-diétában. Pedig a tudomány egyértelműen azt mutatja, hogy a kiegyensúlyozott, meghatározott mennyiségű és minőségű szénhidrát szükséges a stabil vércukorszinthez.
Ha túl kevés szénhidrátot eszel, az anyagcseréd belassul, és előbb-utóbb újabb problémák, betegségek jelentkezhetnek.
Mert a szénhidrát a testünk üzemanyaga. Ahogy az autó sem megy benzin/diesel/elektromos áram nélkül, úgy az agyad sem tud gondolkodni, az izmaid sem működnek jól, az emésztésed sem lesz rendben szénhidrát nélkül.
Az élettani kutatások azt mutatják, hogy ha tartósan 125 g alá csökkented a napi szénhidrátbeviteledet, a szervezeted előbb-utóbb „benyújtja a számlát”: fáradékonyság, hormonális zavarok, anyagcsere-lassulás formájában.
Tehát nem a szénhidrát kiiktatása a cél, hanem az, hogy megfelelő mennyiségben, jó minőségben és okosan elosztva kerüljön a tányérodra.
A ketogén étrend rövid távon valóban javíthatja a vércukorszintet, de a nagy nemzetközi ajánlások szerint hosszú távon nem fenntartható és kockázatokat hordoz.
Én mindig az evidence-based, biztonságos, hosszú távon tartható megoldásokat képviselem.
Elhiszem, hogy sok ember egyéni tapasztalata szerint javulást hozott a ketogén étrend, de a táplálkozástudomány nem egyéni tapasztalatokon, hanem a teljes lakosságra vonatkoztatható bizonyítékokon alapul.
Míg néhány száz vagy ezer embernél rövid távon működhet, addig több százezer negatív tapasztalat és kutatási adat mutatja, hogy hosszú távon kockázatos.
Az IR-diéta lényege nem a cukor teljes kiiktatása.
A legfontosabb a teljes szénhidrátmennyiség, annak minősége (finomított vs. teljes értékű) és a szénhidrátot tartalmazó étel felszívódásának sebessége.
Egy „cukormentes” keksz például lehet, hogy kevesebb hozzáadott cukrot tartalmaz, de mivel a liszt az alapja, a vércukorszintet szinte ugyanúgy megdobja. Ezért fontos a mennyiség és a kombináció más ételekkel.
Az IR-diéta nem egyszerű fogyókúra, hanem a szénhidrátanyagcserét segítő étrend. Ez nem mindig jelent kalóriacsökkentést.
Nem minden IR-es túlsúlyos, és nem minden túlsúlyos IR-es. Sőt, sok normál vagy vékony testalkatú is lehet inzulinrezisztens. Nekik nem a szénhidrát korlátozására van szükségük, hanem arra, hogy lassan felszívódó szénhidrátokat fogyasszanak.
Megfelelő mennyiségben és időpontban az édesség is beilleszthető az IR-diétába. A totális tiltás gyakran jojóhoz és falási rohamokhoz vezet.
Az inzulinérzékenységet nemcsak étrend, hanem rendszeres testmozgás, megfelelő alvás és stresszkezelés is befolyásolja. Ezek nélkül hiányos a terápia.
Régebben a napi hatszori étkezés volt az általános ajánlás IR-ben, de ma már tudjuk, hogy nem mindenkinek szükséges. Van, akinek 4 étkezés is elegendő, másnak 6. Ezt a vércukorprofil és az életmód határozza meg.
Ez csak akkor indokolt, ha valódi intolerancia vagy allergia áll fenn. Az IR-diéta nem egyenlő az autoimmun étrenddel.
Az inzulinrezisztencia diagnosztikájában és követésében nem elég a vércukor. A vércukor- és inzulingörbét együtt kell vizsgálni, mert lehet, hogy a vércukor jó, de az inzulinszint már emelkedett.
Már próbálkoztál mindennel, de egyik sem volt komfortos, ráadásul javulást sem hozott?
Kérd profi dietetikus segítségét:
