Egy fogyókúrázónak paradox módon legjobb barátja és legnagyobb ellensége a mérleg. Amolyan házi sárkányszerűség.
Egyszerre van benned borzasztó félelem és erős várakozás, amikor a mázsázásra kerül sor. Mert még egy egyensúlyra törekvő, tudatos fogyókúrázó is a fő visszajelzést, és eredményt az elvesztett kilo-deka-gramm bermudaháromszögében várja és keresi.
Először is, tényleg csak pár mondatban a mérlegtípusokról, aztán részletesebben is írni kívánok kettőről közülük.
Van ugye a szobamérleg, ahány szoba annyiféle. Úgy is, mint hálószobamérleg, fürdőszobamérleg, opcionálisan gyerekszoba-mérleg (amivel jobb esetben gyereket mérünk), esetleg gardróbszoba-mérleg. Ez utóbbi egy fogyókúrázónál a kihízott vagy kifogyott ruhák mérésére szolgálhat. Ezek a mérlegek persze a fogyasztói piacon megtalálhatók 2in1, 3in1, 4in1 kiszerelésben.
Egyik kedvencem, a nappali (szoba) mérleg. Tévénézés közben, csipszevés helyett olykor-olykor hasznos eszköznek bizonyulhat. Olyanként működik, mint a lábáztatás: magad elé veszed a mérleget, és csak ráteszed a lábadat. Nem fogja mutatni a teljes súlyodat, de arra pont elég, hogy ha a chipses zacskó után nyúlnál, akkor ránézve elszörnyedj, és szemedet rögtön újra a kedvenc főző- vagy cukrászműsorodat sugárzó tévéképernyőre visszavezesd.
Kutyásoknak kutyamérleg, cicásoknak cicamérleg, kerti kutyásoknak kutyaházmérleg.
A szerencsések, akik kertes házban élnek, még rendelkezhetnek továbbá kerti mérleggel, garázsmérleggel, fészer- vagy sufnimérleggel is. Akik haszontalan házi és/vagy haszonállatokat is tartanak, állatmérleggel. Ez utóbbi többé-kevésbé kompatibilisen használható a saját testsúlyunk mérésére is.
Amit azonban nagyon nem szabad összekeverni és a fogyókúra szempontjából is a két legfontosabb: a fentebb már emelgetett fürdőszobamérleg, ami nem a fürdő, nem is a szappan mérésére, hanem saját mázsálásunkra használatos, a másik pedig a konyhamérleg, amivel az ételek hozzávalóit mérjük.
A fogyókúrás csoport étrendjében nagyon fontosak a pontos mennyiségek, ezért konyhai mérlegre mindenképpen szükségünk van. Ezen a képen például látható egy sonkakimérés. Az étrendben előírt mennyiség 20 g. Megállapítható tehát, hogy a sonkának (is) fogynia kell.
Ezen a képen például látható egy sonkakimérés. Az étrendben előírt mennyiség 20 g. Megállapítható tehát, hogy a sonkának (is) fogynia kell.
Még egyszer, lassan mondva hangsúlyozom, hogy a konyhai és a fürdőszobai mérleget soha ne cseréljük össze. Ne üljünk, álljunk soha a konyhai mérlegre, mert elronthatjuk, és a saját mázsálásunkra használatos fürdőszobai mérlegen se próbáljuk meg az ételalapanyagokat porciózni.
A „mikorra” egyet biztosan állíthatok, hogy ne naponta, mert a testünk-drágánk nagyobb időintervallumokban működik és jelez vissza a mérlegen hitelesen. A napi mérés rizikófaktorai az érthetetlenség, düh, túlzott magabiztosság, legrosszabb esetben a teljes elkeseredettség lehet. S arra a napra oda is a budai és a pesti, hát még a vidéki fogyókúra. Tanácsosabb tehát hetente, legjobb pedig kétheti periódusban a mérlegre merészkedni.
Fontos, hogy nem szabad félni a vicsorgó kijelzőtől. Ha mégis, hívjunk segítséget. Csukjuk be a szemünket, és a segítőnk kezébe kapaszkodva lépjünk a mérlegre. Várjuk meg, míg segítőnk – előzetesen felmérve a bennünk várható hatást – valamely módon kommunikálja a látott eredményt és csak aztán nyissunk szemet a mérleg felett!
És a heti/kétheti rendszerességgel végzett méréseket is a napszaknak ugyanabban az időpontjában végezzük. Tanácsos reggel, a szervezetnek az ő elsőkörös – a mindennapi porcelánistenünk előtt/ alatt/mellet/rajta elvégzett – áldozati szertartását követően szerét ejteni. Nem télikabátban, nem bermudanadrághálóingben, nem is kisgatyában, sőt még a zoknival is le vele! Hiszen a meztelen igazságra vagyunk kíváncsiak.
Mielőtt fogyókúrázni kezdünk, mindenképp ruházzunk be egy mérlegre, mert főleg a korán kelőknek a szomszédhoz ádámáévakosztümben átkéretőzni mérlegelés céljából is az élmény, ami még mesterkártyával sem megfizethető. De természetesen nem is tiltott, hogy így csináljuk…
A variációk tárháza varázslatosan sok, és ha a fenti korlátok között mérlegelünk, a házi sárkányunk is csak a reggeli pirítós elkészítéséhez szükséges mennyiségű tüzet fog okádni.
Pusszantás!